Kelemen Imre (unitárius lelkész)
| Kelemen Imre | |
| Született | 1903. március 13. Homoródkarácsonyfalva |
| Elhunyt | 1991. november 16. (88 évesen) Oklánd |
| Tisztsége | unitárius lelkész-esperes |
| Sírhelye | Oklánd |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kelemen Imre (Homoródkarácsonyfalva, 1903. március 13. – Oklánd, 1991. november 16.) unitárius lelkész, 1956-os erdélyi elítélt és meghurcolt egyházi személy
Életútja[szerkesztés]
Homoródkarácsonyfalván járt elemi iskolába, a székelykeresztúri gimnáziumban érettségizett, teológiai tanulmányait a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián végezte 1927-ben. 1927 és 1929 között Homoródszentpálon lelkész, 1929 és 1930 között Medgyesen, 1930 és 1933 között Homoródújfaluban, a leghosszabb ideig 1933 és 1958 között Oklándon volt unitárius lelkész, amely időszak meghatározó jelleggel bírt a számára és a közösség életében is.
1958 és 1964 között politikai elítéltként raboskodott. Kiszabadulását követően, 1964-től 1972. február 1-ig a lupény-vulkáni egyházközségben unitárius lelkész. Innen vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben Marosvásárhelyen élt. Elhunyt 1991. november 16-án Oklándon, és itt is temették el 1991. november 20-án.
Oklándon róla nevezték el az általános iskolát.[1]
Meghurcoltatása[szerkesztés]
Letartóztatásakor, 1958. szeptember 7-én Oklándon unitárius lelkész, és a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör esperese.
Szovátai 1. csoport megnevezéssel, a magyar forradalom megsegítésére szervezkedett csoportban végzett tevékenységéért, 1956. október 28–29-én tartóztatták le a csoport tagjait. A MAT Katonai Ügyészsége a BTK 227. és 315. paragrafusai, valamint a 163/1956. sz. Törvényerejű rendelet 12–13. paragrafusai alapján, „a népi demokratikus rendszer elleni mesterkedés és tiltott fegyver tartása” vádjával, a 246/1956. sz. dossziéval állította őket bíróság elé. A kolozsvári Katonai Bíróság hozott perükben ítéletet 1956. december 16-án. Az elsőrendű vádlott Kelemen Imre volt (hivatalos iratokban a csoport az ő nevét viselte), 15 évre ítélték.[2][3]
A marosvásárhelyi börtönből 1959 októberében a Brăilai Nagysziget-i kolóniákra (Salcia, Luciu-Giurgeni)[4] került, majd 1962-ben vissza Szamosújvárra, innen szabadult 1964. augusztus 3-án.
Munkássága[szerkesztés]
- Kelemen Imre: A mi unitárius egyházunk[5][6][7]
- Kelemen Imre: A Lélek asztalánál - úrvacsorai beszédek[8]
- Kelemen Imre: Őrhelyemen - válogatott egyházi beszédek[9][10]
1942-43-ban szerkesztette az Unitárius Szószéket.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az oklándi Kelemen Imre Általános Iskola - fényképpel. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ 19561965 KÖZÖTTI ISMERTEBB CSOPORTOK - az elítélés sorrendjében. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ 2. Nem volt forradalom, de leverték - Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ Dávid Gyula szerk.: [https://adatbank.ro/cedula.php?kod=636 1956 Erdélyben Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965]. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ Kelemen Imre. A mi unitárius egyházunk (2018). ISBN 9789730273960
- ↑ Simó Márton: Könyv az unitárius világról. életrajz és könyv leírás. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ A könyv borítójának fényképe (facebook oldalon). (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ A Lélek asztalánál (pdf). úrvacsorai beszédek. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ Kelemen Imre: Őrhelyemen. válogatott egyházi beszédek. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ (1941. június 21.) „Kelemen Imre: Őrhelyemen - könyvismertető”. Unitárius Közlöny 8 (51), 134-135. o.
- ↑ Unitárus Szószék, szerkesztő: Kelemen Imre. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
Források[szerkesztés]
- Simó Márton: Könyv az unitárius világról. életrajz és könyvismertető. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- (1991) „Halottaink”. Keresztény Magvető 4 (97), 303. o.
- Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi unitárius áldozatai. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- Pál János: Ellenálló, alkalmazkodó, kiszolgáló?. 19-23 o.. (Hozzáférés: 2024. június 12.)