Kanópuszedény
A kanópuszedény az ókori egyiptomi temetkezéseknél az elhunyt belső szerveit tartó keményfa, kő vagy kerámia edény. Alkalmazásuk elterjedésétől kezdve mindig pontosan négy van belőlük (ez alól egyetlen kivétel ismert; Iputnak, Teti feleségének öt kanópuszát találták meg.[1]), vagy, a szaiszi kor egy időszakában, amikor a belső szerveket preparálás után visszahelyezték a hasüregbe, egy sincs, helyettük álkanópuszokat alkalmaztak.
A kanópuszedényeket többnyire díszes tartóba, kanópuszládába téve helyezték az elhunyt sírjába. Királyi temetkezéseknél a kanópuszedényeknek külön hely is készülhetett a síron belül.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az V. vagy VI. dinasztia korától alkalmazták, Hotepheresz királyné (Hufu anyja) sírjában még négy részre osztott alabástrom ládában helyezték el a belső szerveket. A kanópuszedényt eredetileg egyszerű lapos fedéllel látták el, a középbirodalom korától emberfejet, az újbirodalom korától négy isten fejét mintázták. A XXV. és XXVI. dinasztia idején, az egyiptomi reneszánsz korában készítettek kanópuszedényeket a korábbi stílusokban is. Iufaa XXVI. dinasztia idején épült aknasírjában a sír tulajdonosának arcképét viselő fedőkkel ellátott kanópuszedényeket találtak.
Mitológiai kapcsolat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kanópuszedényekhez négy oltalmazó istennőt társítottak, és a négy Hórusz-fiút. Az urna alakú edények fedele is gyakran a Hórusz-fiúkat formázta, máskor az elhunyt fejét alakították ki rajta (mint Tutanhamon kanopuszedényei esetében). Az istennők – a négy Hórusz-fiúval együtt – nem csak a kanópuszokkal kerültek kapcsolatba, hanem megjelentek a szarkofágokon is, és oltalmazó-segítő szerepben elkísérték a halottat a túlvilági útján.
A négy Hórusz-fiú és a kísérő istennők:
- Az emberfejű Amszet és Iszet (gör. Ízisz), a máj védnökei;
- A majomfejű Hápi és Nebethet (gör. Nephtüsz), a tüdő védnökei;
- A sakálfejű Duamutef és Neith, a gyomor védnökei;
- A sólyomfejű Kebehszenuf és Szerket (vagy Szelket), az egyéb belső szervek védnökei.
A képeken a harmadik átmeneti korban élt Paherenhonszu kanópuszai.
Amszet
Hapi
Duamutef
Kebehszenuf
Álkanópusz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szaiszi korban a balzsamozók a belső szerveket visszahelyezték a testbe, miután nátronban kiszárították őket, de a kanópuszedényeket ekkor is odatették a halott mellé, hogy vigyázzanak a szervekre.[2] Ezek az úgynevezett álkanópuszok. Formára hasonlóak a kanópuszedényekhez, de nem üregesek.
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Lehner, Mark. The Complete Pyramids (angol nyelven). London: Thames & Hudson [1997] (1998). ISBN 0500050848
- ↑ Az Ancient Egypt balzsamozásról szóló oldalai (angolul)
Ajánlott irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kákosy László (2003). Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris. ISBN 963-389-497-2. ISSN 1218-9855. ISSN 1218-9855
- Shaw, Ian, ed. (2004). Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. ISBN 963-425-022-X. Fordította: Kmilcsik Ágnes.
{{cite book}}: External link in|publisher= - Egyiptológia: Egmont
