Kajakpóló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kajakpóló a kajak-kenu sport az ICF (International Canoe Federation) és az MKKSZ (Magyar Kajak-Kenu Szövetség) által is hivatalosan elismert szakága. Ez egy labdajáték, melyet csapatonként 5 játékos játszik speciális kajakpóló kajakban ülve. A játékidő 2×10 perc. A pálya egy 35×23m méretű vízfelületen helyezkedik el. A kapu egy kosárpalánk méretű a víz felett 2m-re elhelyezkedő keret.

Rövid ismertető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb kapura játszott labdajátékban itt sem ismeretlen a következő fogalmak: zöld/sárga/piros lapok, szöglet, oldalbedobás, kapus, középkezdés, büntető, szabaddobás és nem utolsó sorban a gól, mert a mérkőzés győztes csapata az, amelyik a több gólt dobta.

Egy profi kajakpóló mérkőzés nagyon látványos és izgalmas sok technikai és taktika elemet tartalmaz. Ezek a végrehajtásához több év gyakorlás és tapasztalat szükséges mind egyéni, mind csapat szinten. Sok az ütközés és a közvetlen egy-egy elleni küzdelem, ennek megfelelően a játékosoknak megfelelő védőfelszerelést sisakot és mellényt kell hordaniuk.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BCU (British Canoe Union) állítása szerint kajakpólót már 1880 szeptemberében is játszottak a Hunter-i Quay-ban Skóciában. Ekkor azonban még farönkökön ülve, kéttollú evezővel vezették a labdát a kapu felé. Mivel a rönkök labilisak voltak nehéz volt rajtuk megmaradni így ritka volt a gól, mert mindenkinek a rönkökön való fennmaradás jelentette a legnagyobb gondot.

Az Angol kajak könyvekben az első írásos bizonyíték az 1950-es évek közepéről lelhető fel. Mindemellett Németország elismerten az első nemzet, aki kajakpólót játszott. Az 1920-as évekből a németországi Essen-ben találhatók olyan trófeák és kajak kézikönyvek, amelyek jól dokumentálják az akkori versenyeket. A játék e korai változatát futballpálya nagyságú területen és a futballban használt, -hasonló- méretű kapura játszották. A kajak, amit ehhez használtak 4,5 méter hosszú volt és a játék 40 perces félidőkből állt.

A holland verzió szerint akkoriban vízilabdakaput és röplabdát használtak. Gólt csak lapáttal lehetett lőni, és ha a játékos egyszer már kézbe vette a labdát, nem lőhetett kapura.

A kajakpóló Ausztráliában, 1952-ben jelent meg az után, hogy a nemrég alakult Australian Canoe Federation értesült a létezéséről az ICF-től (International Canoe Federation; Nemzetközi Kajak –Kenu Szövetség. A kajakpóló megérkezése egybeesett a melbourne-i olimpia előkészületeivel, ezért az Ausztrál kajakosok nagy lelkesedéssel próbálták ki a tengerentúlról érkező új sportágat. 1953-ban az NSW volt a házigazdája a Thrid Australian Sprint Championships-nek Penrith-ben a Nepean folyón. A kajakpólóért való rajongás akkora volt a kajakosok körében, hogy itt meg is rendezték az eseményekkel egybekötve az első hazai póló versenyt.

Az 1950-es években a kajakpólót nyílt kajak tornákon játszották, fakormányos hajókban és olyan lapáttal, ami minden labdakezelésnél meghajlott. A játék e verziója erősen különbözött az Angliában a késő 1960-as években kialakulttól. Ezt a B.A.T. (Baths Advanced Trainer) nevű, Alan Byde által tervezett hajókban játszották. Ezt a hajótípust kifejezetten a téli uszodai edzésekhez fejlesztették ki. Eme formáját a játéknak szórakozásként sok sydney-i klubban űzték az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején, amikor is, Ray Abrahall Sydney-ből részt vett egy Westminster Marathon emlékversenyen, ahonnan hazahozott egy BAT-ot és javasolta az NSW Kajak Szövetségnek, hogy vezessék a kajakpólót hivatalos keretek közé.

Ez a verziója a játéknak, amely Angliából érkezett 1 méter oldalhosszúságú, négyzet alakú kaput használt és nem szabályozta az ellenfél hajóval való támadását, de tiltotta a kézzel történő támadást. Ez a játék eddig játszott formájától erősen különbözött Eleinte a csapatok nehezen fogadták el a nagy változást, de végül ösztökélték őket az érdekes újdonságok, és tudomásul vették azt.

1976-ra a kajakpóló hivatalosan is elfogadta a BCU 1972-es kajakpóló szabálykönyvét.

Hónapokon belül sikeresen megrendeződött az első ezen szabályok szerint folyó kieséses verseny és beütemezték az első Állami Kajakpóló Bajnokságot. 1973-ban, Németországban (NSZK) a célterületet egy 1,5×1 méteres, két méter magasságba emelt palánk jelentette. Ez több gólt eredményezett, de a gól megítélésénél problémát jelentett, ha a palánkot oldalról érintette a labda, vagy ha a kapus lapátja a labda és a palánk közé szorult. Később egy 1 méter átmérőjű kört vágtak a palánkba és az ezen átjutott labda számított gólnak. 1974-ben, Angliában alakították ki először a ma is elfogadott kaput és raktak először hálót a kapukeretre.

Az 1980-as években nagyon sok változata létezett a játéknak, így az ICF létrehozott egy bizottságot, amely a sokféle létező szabályból kialakított egy egységes szabálykönyvet. Ezt először az 1987-ben megrendezett World Sprint Titles-en használták Duisburgban, ahol a kajakpólót, mint bemutató sportágat játszották. 1988-ban az ICF ülésén a kajakpólóval foglalkozó bizottság az addig területenként eltérő formában játszott játék szabályait egyesítette. Ez lehetővé tette a sportág további fejlődését, valamint nemzetközi találkozók létrejöttét 1991-ben rendezték az első Európa Kupát, 1993-ban az angliai Sheffieldben az első Európa-bajnokságot, majd ugyanitt 1994-ben az első világbajnokságot.

A kajakpóló magyarországi története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as évek elején, Vaszary Zoltán[1] egyik németországi útja során találkozik a sportággal és egy nagypályás német típusú kajakpóló hajót[2] hoz Magyarországra. A hajó hazai igényeknek megfelelő módosítását és az első 12 hajó legyártását a HUPOL-PLASZTIK Kisipari Termelő Szövetkezet (Nagy János, Borsos Tamás)[3] végezte el majd, 1988-ban, sportági támogatásként Hotorán György kezdeményezésére egy csapatnyi (6 db) hajót a HUPOL a BHSE. rendelkezésére bocsát, majd a második csapat hajóit a BHSE. megvásárolja. Ezzel sportági kezelésbe került az a hajópark amellyel megkezdődhetnek az edzések.

Ennek előzménye, hogy 1988-ban Hotorán György felfigyel egy rövid ICF közleményre[4], a szöuli olimpián kialakított egységes kajakpóló szabályrendszerről, mely által lehetővé vált a sportág nemzetközi fejlődése. Hotorán György meglátja a lehetőséget a kajakpóló mediaképességében valamint, hogy ebben az új és fejlődő sportágban lehetőség lenne a labdarúgás mintájára Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK.) rendezni, bízik a magyar kajakosok felkészültségében amely konvertálható a kajakpólóra.

1989 februárjában bemutatják az új sportágat a sajtó és az MKKSZ képviselőinek. A sportágat síkvízi olimpiai és világ bajnokok is támogatták jelenlétükkel és játékukkal. A BHSE "A" csapatában olyan kajak világnagyságok is játszottak mint Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Kulcsár Gábor. Még ez év májusában ifj. Granek Istvánnak köszönhetően meghívták a BHSE csapatát a Göttingenben megrendezett nemzetközi tornára, majd Hotorán György menedzselésével 1989. szeptember 30-án megrendezik az I. INTERTRAVERZ Kupát a Nemzeti Sportuszodában melyen az Ausztrál, Angol, Német, Osztrák csapatok mellett már a Magyar Válogatott is szerepel. Novemberben sor kerül az I. Magyar Kajakpóló Országos Bajnokságra, amelyen 10 csapat indul. Bajnok a BHSE "B" csapata[5] Kovács József, Granek István, Waltner István, Romhányi Zoltán, Perlaki Gábor, Majoros Zoltán, Balogh Ádám. Ettől kezdve ismeri el a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a kajakpólót, mint önálló szakágat és felkérik Hotorán Györgyöt a kajakpóló szakágvezetőjének.[6] 1993. januárjában megrendezésre kerül az első utánpótlás bajnokság nyolc csapat részvételével Diák Kajakpóló Bajnokság néven, melyet a KSI csapata nyert.

A kezdeti lendület után a sportágban is érezhető volt a rendszerváltás utáni csökkenő állami támogatás, illetve a szövetségen belüli változások kedvezőtlen hatása. Szerencsére a nehézségek ellenére sem szűnt meg a sportág és 2000-ben is 7 csapat részvételével zajlik az Országos Bajnokság, ahol már külön női mezőny is indult.

A játék iránt –annak ellenére, hogy kevesen láttak még ilyen versenyeket- újra növekvő érdeklődés tapasztalható. Ez elsősorban a sportág látványosságának, izgalmasságának és az extrém sportok iránti –Magyarországon is növekvő- figyelemnek köszönhető.

Bajnok csapatok
Év Férfi Nõi Férfi Ifi
1989 BHSE B - -
1990 MULTI SE - -
1991 MULTI SE - -
1992 BHSE A - -
1993  ? - KSI A
1994 BHSE -  ?
1995 BHSE - Multi SE
1996 TATABÁNYA - -
1997 MULTI SE A - -
1998 BHSE - -
1999 MULTI SE A - -
2000 MULTI SE A TATABÁNYA -
2001 MULTI SE A Oroszlány -
2002 MULTI SE A Oroszlány -
2003 Oroszlány Multi SE Női -
2004 Multi SE Multi SE Női -
2005 Oroszlány - -
2006 Oroszlány - -
2007 Oroszlány - -
2008 KSI - -
2009 KSI BHSE női

Alapvető szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játéktér

Játéktér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játéktérnek derékszögű, téglalap alakúnak kell lennie, amennyiben lehetséges 3: 2 hosszúság: szélesség aránnyal. Ideális hossza harmincöt (35) méter és a szélessége huszonhárom (23) méter. A vízmélységnek legalább 90 cm-nek kell lennie a pálya teljes területén. A pálya fölött legalább 3 méter magasságban ,illetve a bekerített játéktér mentén legalább 1 méteres sávban akadályok nélküli szabad tér szükséges. A víz felszínén az oldal- és a gólvonalakat jelzéssel kell ellátni. A kapu 1 m magas és 1,5 m széles függőlegesen álló keret, 2 m-re a vízfelszín felett.

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Labda: tömeg: 400-450 g; átmérő: 68,5-71 cm (férfi kategória), illetve 65-67 cm (női és ifjúsági kategóriában)
  • Kajak: maximum 310 cm és minimum 210 cm hosszú, maximum 60 cm, minimum 50 cm széles hajók. A legkisebb száraz súly: 7 kg (ütközőt is beleszámítva).
  • Lapát: Minimális vastagsága 5mm. A lapát maximális hossza 220 cm, lapáttollak maximális mérete 50x25 cm.
  • Egyéb: Minden játékosnak kötelező a vállakat fedő öltözetet, illetve számmal ellátott mellényt és rácsos sisakot viselnie a játék alatt. Előírás egy csapaton belül az azonos színű felszerelés is.

Játékszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékidő 2x10 perc (de minimum 2x7 perc), 3 perc (de minimum 1 perc) félidői szünettel. A mérkőzés nyertese a több gólt elérő csapat. Ha a rendes játékidő alatt eldöntetlen a mérkőzés állása, akkor büntető dobásokkal lehet a mérkőzést eldönteni. A hosszabbítás ideje 2x5 perc. A mérkőzés felügyeletét következő személyek végzik: két játékvezető, vonalbírók, ellenőrök, labdaellenőrök, eredmény- nyilvántartók: időmérők, eredményjegyző.

Minden csapat 10 játékosból állhat, ebből 8 játékos lehet egy mérkőzés alakalmával vízen de egyidejűleg csak 5 játékos tartózkodhat a pályán. A többi három a játéktéren kívül, az alapvonal mögött várakozik. Félidőkezdésnél minden pályán lévő játékos feláll a saját térfelén. A bíró középre dobja a labdát. Sípszóra mindkét csapatból egy-egy játékos indulhat a labdáért, a vízilabdához hasonló ráúszás helyett itt ráevezés van.

Egy gól akkor érvényes, ha a labda teljes terjedelmével túljutott a gólvonalon. Ezalatt a kapust elmozdítani szabálytalan. Egy adott időpontban az a védőjátékos tekinthető kapusnak, aki közvetlenül a kapuban tartózkodva feltartja az evezőjét a gól elhárítására.

Az ellenféllel való kontaktus korlátozottan lehetséges. A labdát birtokló játékost fél kézzel nyitott tenyérrel szabad borítani a vállán és az oldalán. Az ellenfél hajóját, felszerelését kézzel és lapáttal érinteni szabálytalan. Az ellenfél hajóján lapáttal átnyúlni szabálytalan. Az ellenfélnek való merőleges ütközés nem megengedett.

Amennyiben a felborult játékos elhagyja a kajakját, nem vehet részt a további játékban, el kell hagynia a játékteret.

Ha a labda elhagyta a játékteret akkor, az ellenfél kapja meg a labdát. A játéktérről kikerült labdát bedobással kell ismét játékba hozni. Tilos a labdát evezővel ütni, csak egykezes vagy kétkezes dobást lehet alkalmazni. A labdát öt másod percig tarthatja a kezében egy játékos, utána el kell dobnia legalább egy méterre, tilos ölbe tett labdával evezni.

A szabálytalanságokat lapokkal büntetik. A legalacsonyabb fokozat a zöld kártya, aki ebből hármat összegyűjt, az egy sárgát kap, ami két perces kiállítást jelent, két sárga pedig itt is pirosat ér, és egy végleges kiállítást von maga után.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vaszary Zoltán visszaemlékezése. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség akkori technikai igazgatója
  2. Széles, lapos, üvegszálas műgyanta hajótest, elöl-hátul habgumi ütközővel
  3. Borsos Tamás hajóépítő visszaemlékezése
  4. ICF Bulletin 1988 Seoul, International Canoe Federation - Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség
  5. Magyar Sport Enciklopédia a-k 2002. Kossuth Kiadó/392. oldal
  6. Kajakpoló

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Romhányi Zoltán: A kajakpóló
  • Rácz Tamás: A kajakpóló múltja, jelene és jövője
  • Beasley, Ian: Canoe Polo. Stern Turn Publishing, Victoria (Australien) 2006, ISBN 0-646-46661-5.
  • Claire Casucci: Kajakpóló története (Ausztráliából)
  • Lévai György főszerkesztő: Magyar Sport Enciklopédia Kossuth Kiadó 2002. ISBN 963-09-4281-X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]