Kőbányai Textilművek
| Kőbányai Textilművek | |
 | |
| A gyár épületei 2016. februárjában a Sibrik Miklós út felől nézve | |
| Típus | gyár |
| Alapítva | 1904 |
| Megszűnt | 1990-es évek |
| Cím | 1106 Budapest, Gyömrői út 90-92. |
| Iparág | textilipar |
 Kőbányai Textilművek
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 27′ 58″, k. h. 19° 09′ 03″47.466160°N 19.150910°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 58″, k. h. 19° 09′ 03″47.466160°N 19.150910°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőbányai Textilművek témájú médiaállományokat. | |
A Kőbányai Textilművek budapesti textilipari létesítmény, amely különböző neveken 1904-től az 1990-es évekig működött. Épületeit 2019 körül elbontották.
Története
[szerkesztés]1945-ig
[szerkesztés]Az üzem elődje 1904-ben nyílt meg a Gyömrői úton (a Magyar Radiátorgyár Rt. melletti területen) a Kammer Testvérek műhelyeként textiláruk szövésére, fehérítésére, festésére, és kikészítésére. A Kammer Testvérek a bécsi szövőiskola elvégzése után, európai és tengeren túli tanulmányút után alapították vállalatukat, majd 1906-ban – a Kereskedelmi Bank közreműködésével – részvénytársaságá alakították azt.
A főváros olyan feltételekkel adta a területet a Kammer testvérek birtokába, hogy öt éven belül 600 szövőszéket kötelesek felállítaniuk, és az első üzemév végéig 250, 3/4 részben magyar munkaerőt kell alkalmazniuk.[1] Az előirányzott gépparkot teljesítették, A gyár 1906-ban kikészítő üzemmel bővítette profilját, perzselőgép üzemelt, keményítő- és mángorlógépeket vásároltak, megjelentek a széles és nyüstös gépek is (a mintás szövetek gyártására).[2]
A Maglódi úton működő fonógyáregységet 1924-ben Liebieg cseh textilgyáros és a Hagenmacher Sörgyár közösen alapították. A vállalat a két világháború közötti időszakban nagy nehézségekkel küzdött, ezért 1942-ben beolvadt a győri Magyar Textilipar Rt.-be.[3]
A Gyömrői úti gyár iparvágány-kapcsolattal rendelkezett a Budapest–Záhony-vasútvonal felé.[3][4]
A második világháború után
[szerkesztés]Az 1948-as államosításkor több kőbányai textilüzem összevonásával keletkezett Kőbányai Textilművek (a fonoda csatolása 1955-ben történt) gépparkját már tematikusan, típus szerint profilozták, így a szövöde főleg pamut alapanyagok szövésére volt alkalmas. A gyártás célterülete a külföldi értékesítés volt. A Szovjetunió mellett Mongólia, Ghána, Kongó, Vietnám, Szudán, Kanada, Kuvait, Ausztrália mellett Európa minden országába eljutottak a gyár termékei. Teljes vertikumú gyárként tartották számon, a fonodától a kikészítőig az összes munkafolyamatot elvégezte, gyáregységei voltak Keszthelyen (1969), Zalaegerszegen (1970), Mihályfán.
A külföldi piacok beszűkülése és a belföldi piac telítettsége a 60-as évek elején modellváltást, termékszerkezet átalakítást tett szükségessé. Magyarországon a pamutiparon belül elsőként a Kőbányai Textilművek dolgozta ki a szintetikus kevert fonalak gyártástechnológiáját. Elsősorban a poliészter és viszkóz szálak keverékével nagy mennyiségben állított elő fonalakat. Leghíresebb kevert szálú (67% poliészter – 33% viszkóz) szöveteik a Pádua és a Brioni márkanevű termékek voltak. A mai napig legismertebb termékeik a Nap szövet és női fehérneműnek is szánt Krisztina.
1970-ben Zalaegerszegen szövödét hozott létre, ahol egy év múlva már 140-en dolgoztak.
Termékei a Budapesti Nemzetközi Vásáron díjakat nyertek (például Szófia és André márkanevű szöveteivel), de 1967-ben Noël nevű cikkét a vásár nagydíjával jutalmazták.[1] A hetvenes évek közepére a gyár termelése elérte a 30 millió métert évente. Kooperációban a nyugatnémet Kufner vállalattal kialakították a bevasalható köz- és gallérbélések gyáregységét, ahol az országban először a magas termelékenységű modern ruhagyári technológiák igényeit elégítették ki.[5][6]
A rendszerváltás után
[szerkesztés]1989-re a termelési gondok, a belföldi kereslet csökkenése és az importárak emelkedése miatt a gyárban súlyos, több, sokakat érintő súlyos megszorító intézkedésre került sor. Mintegy 560 ember végkielégítés nélkül került az utcára. Felszámolták a Maglódi úti fonodát, melynek helyére a DÉLKER raktára került, majd bezárták a keszthelyi telep cérnázó üzemét, végül a mihályfai telepet is. 1990. január 1-jén a négyezer fős munkavállalói létszám 1720 főre zsugorodott. A munkásszálló eladásával 320 fő került gyakorlatilag utcára.[7]
A gyárban 1990-ben 51,5%-os tulajdoni hányaddal szerzett többséget a Cotonificio Cantoni, egy 1828 és 2004 között működő textilipari vállalat, amely hosszú ideig Olaszország legnagyobb pamutipari vállalata volt.[8] Ekkor alakult meg a Cantoni Kőbányai Textil Kft. Az olasz cég ígéretet tett 420 millió forintos gépfelújításra, ami a Kőbányai Textilművek akkori értékének felelt meg.[7]
Elbontása
[szerkesztés]A gyár 2009-ben leégett,[9] és a Cantoni kivonult Magyarországról.
Később a Google kamera felvételei szerint 2019 körül – régóta használaton kívül álló iparvágányával – együtt elbontották. Helyére a Bosch épített üzemet (Bosch Budapest Innovációs Kampusz).
A telep szélén szolgálati lakásokat építettek. A Gyömrői úti oldalon fekvő épületet 1923-ban Quittner Ervin tervezte.[10] A Vaspálya utcai oldalon fekvő lakóház tervezője jelenleg nem ismert. Mindkét épületet a gyárral együtt elbontották.
Képtár
[szerkesztés]
A gyár területe elbontása előtt, 2016-ban
A gyár területe elbontása előtt, 2016-ban
A Kőbányai Textilművekbe vezető iparvágány helye (2019)
A már elbontott, de még eredeti falakkal körülvett telep (2019)
A már elbontott, de még eredeti falakkal körülvett telep (2019)
az új Bosch üzem (2024)
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 Szalai, György. Kőbánya története. Budapest: Budapest Főváros X. ker. tanács VB, 77, 349. o. [1970]
- ↑ „Bemutatjuk a Kőbányai Textilműveket”. Zalai Hírlap, Zalaegerszeg 1971 (9), 12. o.
- 1 2 Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 718. o. ISBN 963-05-6410-6
- ↑ https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya2/index.html
- ↑ szerk.: Dr. Szabó Imre: Könnyűipar Magyarországon, 57. o. [1975]. ISBN 9630217872
- ↑ Buzási János (1976. február 6.). „Korszerűsítették a termékszerkezetet”. Népszabadság. (Hozzáférés: 2025. január 5.)
- 1 2 Vandrus Beáta. „„Működik” a tőke”. Szabadság 8 (1-52).
- ↑ Il Cotonificio Cantoni - Analisi delle attività (PDF). archiviostoricomediobanca.mbres.it. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ https://www.blikk.hu/aktualis/most-drogozas-miatt-gyulladt-ki-a-kobanyai-textilgyar/wwxtsvf
- ↑ Ferkai, i. m., 307. o.
Források, egyéb irodalom
[szerkesztés]- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6410-6
- Bosch Budapest Innovációs Kampusz – átadták Magyarország legújabb gépjárműtechnológiai fejlesztőközpontját (boschmediaservice.hu, 2022. szept. 8.)
- https://nemzetiarchivum.hu/photobank/item/MTI-FOTO-TmplQUI0d3plem5uY1h2Unh6b0lzUT09
- A gyár iparvágánya a Google utcaképen (2012)
- https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/424.html
- https://24.hu/belfold/2008/07/17/drogos_okozott_tuzet_kobanyai/
- https://mandadb.hu/tetel/285442/A_Kobanyai_Textilmuvek_Kobtex__telephelyet_epit_a_regi_gepallomas_helyen
- (szerk.) Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Közhasznú Társaság, Budapest, 2001, ISBN 963-00-4753-5
