Közlekedőedények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Közlekedőedényeknek nevezzük, amikor két vagy több nyitott edény alsó része egymással össze van kötve oly módon, hogy az egyikbe betöltött folyadék a többi edénybe átfolyhasson. Ha a folyadék egynemű, akkor a folyadékszint minden edényben egy szintbe esik, bármilyen legyen az edények alakja és magassága. Egyensúly csak akkor lehetséges, ha a folyadék belsejében a szabad felszínnel párhuzamos bármely felületen a hidrosztatikai nyomás mindenütt ugyanakkora. Ez akkor lehetséges, ha a folyadékoszlopok magasságai egyenlők.

Közlekedőedények

\frac{h_1}{h_2}=\frac{y_2}{y_1}

Egymással nem keveredő folyadékoknak a közös érintkezési szinttől mért magasságai a folyadékok fajsúlyaival (sűrűségével) fordítva arányosak.

Legfontosabb gyakorlati alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedőedények töltődése

A közlekedőedények törvényének igen fontos alkalmazása a vízvezeték-hálózat. A vizet a víztorony magasan elhelyezett tartályában tárolják. Oda szivattyúval nyomatják fel. Ez a közlekedőedény-hálózat egyik szára. A közlekedőedény rendszer további szárait az épületekben lévő függőleges csővezetékek képezik. A kettőt egymással a földfelszín alatt lefektetett, többnyire vízszintes csövek kötik össze.

További gyakorlati alkalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]