Közönséges tövishátúsáska

Közönséges tövishátúsáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Tövishátúsáska-félék (Tetrigidae);
Nem:	Tetrix;
Tudományos név
	Tetrix subulata; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges tövishátúsáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tövishátúsáska témájú médiaállományokat és Közönséges tövishátúsáska témájú kategóriát.

A közönséges tövishátúsáska (Tetrix subulata) a tövishátúsáska-félék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A közönséges tövishátúsáska testhossza a hím esetében 10-12 mm, a nőstény 11-15 mm. A többi tövishátúsáskánál kissé nagyobb és karcsúbb. Többnyire egyszínű vagy a háta világosabb, a sötét példányok ritkák. Színe lehet okkersárgás, szürke vagy szürkésbarna. Ritkább rövidszárnyú változatánál a torpajzs hosszú hátsó nyúlványa kissé túlér a hátsó térden. A hosszúszárnyú egyedeknél a torpajzs jóval hosszabb, 2-3 mm-el túlhaladja a potrohvéget. A torpajzs felszíne sima, a középső varrat nem, vagy alig áll ki. A hátsó szárnyak elérik a torpajzs végét, a hosszúszárnyúaknál kicsit túl is haladhatják. A hátsó comb több mint háromszor olyan hosszú a szélességénél, a comb felső éle egyenesen fut le. A szemek között a távolság nagyobb, mint a hasonló fajoknál (kb. a szem átmérőjének a másfélszerese) és a homlok kiáll. A hosszú csápok sárgásak vagy halványbarnák, a végük sötét.

Nem ad ki hangot.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A Bolivar-tövishátúsáska és a délnyugati tövishátúsáska hasonlít rá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi zónáiban honos. Egész Európában előfordul, beleértve a Brit-szigeteket és Skandináviát is, de délen ritkább. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Életmódja[szerkesztés]

A nedves és meleg élőhelyeket kedveli, ahol csupasz talajfelületeket is talál. Vízparti és láprétek, öntésterületek, erdőszélek, tisztások, üde rétek, szántóföldek szélének lakója. Jól repül. Növényevő: levelekkel, mohákkal, algákkal, zuzmókkal táplálkozik.

Évente két nemzedéke figyelhető meg. Az áttelelő imágók április-májusban a leggyakoribbak, de nyár közepére többnyire elpusztulnak. Utódaik már augusztusra imágóvá fejlődhetnek, de vannak amelyek végső lárvastádiumban telelnek át. Ez a nemzedék a következő tavasszal szaporodik. A két generáció időben átfed, tavasztól ősz végéig találkozhatunk felnőtt példányokkal. A nőstények nedves talajba rakják 10-20 petéjüket. A kikelő hím lárvák öt, a nőstények hat lárvastádiumon mennek át.

Magyarországon nem védett.