Közönséges fazekasmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Közönséges fazekasmadár
Brazíliai példány
Brazíliai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Család: Fazekasmadár-félék (Furnariidae)
Alcsalád: Fazekasmadár-formák (Furnariinae)
Nemzetség: Furnariini
Nem: Furnarius
Faj: F. rufus
Tudományos név
Furnarius rufus
(Gmelin, 1788)
Szinonimák
  • Merops rufus Gmelin, 1788
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges fazekasmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges fazekasmadár témájú médiaállományokat és Közönséges fazekasmadár témájú kategóriát.

A közönséges fazekasmadár (Furnarius rufus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Argentína[3] és Uruguay nemzeti madara.

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Merops nembe Merops rufus néven,[4] innen helyezték jelenlegi nemébe.

Alfajai[szerkesztés]

  • Furnarius rufus albogularis (Spix, 1824)
  • Furnarius rufus commersoni Pelzeln, 1868
  • Furnarius rufus paraguayae Cherrie & Reichenberger, 1921
  • Furnarius rufus rufus (Gmelin, 1788)
  • Furnarius rufus schuhmacheri Laubmann, 1933[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi cserjések, valamint szántóföldek, legelők és városi környezet.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 23 centiméter, testtömege 31-65 gramm.[6] Tollazata a hátán világosbarna, a hasán és a begyén sárgás-barna.

Életmódja[szerkesztés]

Ízeltlábúakkal és más gerinctelenekkel táplálkozik, néhány magvakat is fogyaszt.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

A dél-amerikai őslakosság hajdani kemencéihez hasonló fészek nyirkos agyagból készül, fűvel és rostokkal van megerősítve. Épülhet fára, kerítésoszlopra, sőt házorom alá is. Ha a nap kiégette a kész fészket, két-három évig is megmarad, mielőtt az eső felpuhítja, de azért a madarak minden évben új fészket építenek, a régi fölé. A fészek az év csapadékos hónapjaiban készül. Egy fészek építéséhez 1500-2000-szer kell fordulnia agyagért. A fészek súlya 3,5-5,5 kilogramm között van, s építése 10-16 napig tart.

Évente egyszer költ, a tél vége felé. A fészekaljban 3-5 fehér tojás van, melyen 20 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak legfeljebb 18 naposan repülnek ki, de két-három hónapig még a szülőkkel maradnak.

Készül a névadó fészek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  2. ^ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  3. Info about Hornero (Spanyol nyelven). Redargentina.com, 2007. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  4. ^ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. február 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Gmelin, J. F. (1788). Caroli a Linné systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima tertia, aucta, reformata. - pp. i-xii, 1-500. Lipsiae. (Beer). doi: 10.5962/bhl.title.545 BHLreference page [original description: p. 465]
  • Turienzo, P.; Di Iorio, O. 2010: Insects found in birds’ nests from Argentina. Furnarius rufus (Gmelin, 1788) (Aves: Furnariidae) and their inquiline birds, the true hosts of Acanthocrios furnarii (Cordero & Vogelsang, 1928) (Hemiptera: Heteroptera: Cimicidae). Zootaxa, 2700: 1-112. Preview