Kökény Beatrix

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kökény Beatrix
Személyes adatok
Becenév Köke
Születési dátum 1969március 12. (48 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Poszt balátlövő-irányító
Klubadatok
Mezszám 9
Junior klubok
Időszak Klub
1981-1987 Bp. Építők SC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1986-1991 Magyarország Bp. Építők SC
1991-1992 Magyarország Hargita KC
1992-2001 Magyarország Ferencváros
Válogatottság
1988-2000 Magyarország Magyarország 245
Díjak, elismerések
Az év játékosa (1989, 1991, 1995)
magyar bajnok 8x
magyar kupagyőztes 7x
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Kézilabda
Olimpiai játékok
bronz
1996, Atlanta
ezüst
2000, Sydney
Világbajnokság
ezüst
1995, Ausztria, Magyarország
Európa-bajnokság
bronz
1998, Hollandia
arany
2000, Románia

Kökény Beatrix (Budapest, 1969. március 12. –) Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

1981-ben kezdett kézilabdázni az Építők SC-ben. Nevelőedzője Hajnal József volt. Tizenhárom évesen már az ifik között szerepelt. 17 évesen kapott először játéklehetőséghez a felnőttek között. 1987-ben bajnoki második helyezett lett csapatával az NB I-ben. 1985 és 1987 között az IBV-n induló utánpótlás válogatott játékosa volt.

1988-ban már tagja volt a válogatott bő keretének. Nemzeti színekben első alkalommal 1988. november 4-én, Békéscsabán lépett első alkalommal pályára. 1989-ben az Építők egyik vezéregyéniségeként magyar bajnok lett, majd a válogatottal részt vett a világbajnoki selejtezőn. Ezen a csapat a kudarcot jelentő 13. helyen zárt. Kökény saját véleménye szerint is messze tudása alatt teljesített. A szezon végén elnyert az év magyar kézilabdázónője címet.

Az 1989-90-es szezonban klubcsapatával megvédte bajnokcímét. 1991 februárjában csapata, az Építők SC kézilabda-szakosztálya Hargita KC néven szerepelt tovább. Márciusban a vb-selejtező európai előselejtezőjében játszott a válogatottal, melyet magabiztosan megnyert a csapat. Áprilisban klubcsapatával BEK-elődöntőbe jutott, ahol a fénykorát élő osztrák Hypobank állta útjukat, majd májusban sorozatban harmadik magyar bajnokságát nyerte meg.

A következő szezonban, a BEK-ben már a 16 között, összesítésben egy góllal elvérzett a Hargita, ezúttal a német Lützelinden ellenében. Az év végén másodszor lett az év játékosa. Az 1991-92-es bajnokság döntőjébe bekerült a Hargitával. A finálét, a mindent eldöntő ötödik meccsen, hétméteresekkel bukták el. A bajnokság után a Ferencvároshoz igazolt. Decemberben a vb-selejtezőt megnyerte a válogatottal.

Új csapatával 1993-ban a Magyar kupa győztese és bajnoki második lett. Az év végén rendezett vb-ről hetedik helyezéssel tért haza. A szezon második felében a KEK-döntőbe jutott a Ferencváros, ahol a Bréma ellen egy góllal alulmaradtak. Hazai szinten a kupát és a bajnokságot is megnyerték. Júniusban a Ferencváros örökös bajnoka címet kapta meg. 1994 szeptemberében a válogatott színeiben negyedik helyezett lett az Európa-bajnokságon.

1995 elején az FTC-vel bejutott a BEK csoportkörében. A zöld-fehérek végig versenyben voltak a döntőért vívott harcban, de végül egy ponttal lemaradtak róla. Az itthoni küzdelmekben ismét mindkét trófeát megnyerte. Júliusban tagja volt az Európa-válogatottnak egy, a Hypo elleni bemutatómérkőzésen. Az 1995-ös női kézilabda-világbajnokságon ezüstérmes lett. Az év végén a BL-ben csapatával bejutott a nyolc közé valamint harmadik alkalommal lett az év magyar női játékosa.

A szezon folytatásában a BL csoportköréből nem sikerült a továbbjutás, majd ismét magyar kupagyőztes és magyar bajnok lett. Szerepet kapott az atlantai olimpián induló válogatottban, mellyel bronzérmet szerzett. 1996 augusztusában kézközépcsonttörést szenvedett. Szeptemberben lemondta a válogatottságot. A nemzeti csapatba csak a kapitányváltás után, 1997 januárjában tért vissza, így kihagyta a dániai Európa-bajnokságot. A Ferencvárossal bejutott a BL elődöntőjébe, de ott kiestek a Viborg ellenében. A szezont ismét bajnokként és kupagyőztesként zárta. 1997 novemberében ismét sérülést szenvedett és műteni kellett, így több hónapot kényszerült kihagyni. 1998-ban a kupában ezúttal második, a bajnokságban harmadik lett az FTC-vel.

A következő szezonban a KEK-ben szerepelő az FTC-vel csak a 16 közé jutott. Itt a norvég Larvikkal szemben estek ki. A decemberi, hollandiai Eb-n bronzérmes lett. A bajnokságban és a magyar kupában egyaránt második helyen végzett. Az 1999-es női kézilabda-világbajnokságon ötödik lett. 2000-ben a BL csoportköréből továbbjutott az FTC, de a 8 között kiesett, csakúgy, mint a magyar kupában. A magyar bajnokságban első helyen végzett. Az olimpián szerepelt az ezüstérmet nyert válogatottban. A decemberi Európa-bajnokságon aranyérmes lett. A döntő volt az utolsó mérkőzése a válogatott mezében. 2001-ben a BL-ben az elődöntőig jutott az FTC-vel. A magyar bajnokságban második, a kupában első lett. 2001. június 1-jén szerepelt utoljára tétmérkőzésen. A Ferencváros színeiben 423 mérkőzésen 1299 gólt szerzett. 9-es mezét a Ferencváros visszavonultatta.

Sportvezetőként[szerkesztés]

Játékos pályafutása után az FTC kézilabda utánpótlás szakágvezetője és menedzsere lett. Majd a szakosztály ügyvezetőjeként dolgozott. 2002-ben bekerült az EHF játékos bizottságába. Tagja volt az MKSZ elnökségének. 2014-től szakosztályvezetőként dolgozott a Ferencvárosnál.[1]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Édesapja Kökény József, a Ferencváros volt labdarúgója. Férje Imre Géza világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes vívó. Két gyermekük született.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kézi: követelményminimum az új Fradi-ügyvezetőtől. www.nemzetisport.hu (2014. júl. 7.) (Hozzáférés: 2014. júl. 7.)

Források[szerkesztés]