Készlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Köznapi értelemben a készlet valamely dologból felhalmozott, összegyűjtött mennyiség, amely dolog meghatározott időpontban és helyen található. A kereskedelemben általában a raktárban tárolt, értékesítésre szánt árut nevezik készletnek.

A termelési, újratermelési folyamatban a készpénzért (pénztári készpénzállomány) vagy bankszámlapénzért (bankszámlaállomány) vásárolt anyagokat (alap-, rezsi- és segéd-, fűtő- és üzem-, valamint egyéb) input készleteknek nevezzük; ezek a félkész és befejezetlen termelés állapotán át készáruvá, azaz output készletekké válnak, s értékesítés után (vevőállomány) ismét pénzzé alakulnak.

A készletek rövid ideig kötik le a forrásokat, azaz folyamatosan változnak, forognak. Ez alól kivételek: nem forgó, elfekvő készletek; amelyektől pl. kiárusítás vagy selejtezés utáni értékesítés útján szükséges megszabadulni.

Készletek szerepe a gazdaságban[szerkesztés]

A készletek makrogazdasági szerepe, hogy a termelés és a forgalom időbeni, területi és szervezeti különbségeit ellensúlyozva megpróbálják biztosítani a gazdasági folyamatok stabilitását, a nemzetgazdaság külpiachoz való alkalmazkodását. A készletek mikrogazdasági szerepe, hogy puffert képezzenek a vállalkozás és környezete között. A számviteli mérés segíti a nemzetgazdaság és a vállalkozások megfelelő készletszintjének kialakítását.

A készlet számviteli fogalma[szerkesztés]

A számvitelben készletnek nevezik a vállalkozás rendelkezésére álló, egy éven belüli felhasználásra szánt eszközök összességét.

Csoportosítás eredet szerint[szerkesztés]

  • Vásárolt készletek: azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás a termék-előállítás vagy a szolgáltatásnyújtás során fog felhasználni (anyagok), illetve a változatlan formában továbbértékesítésre szánt javak (áruk, közvetített szolgáltatások).
  • Saját termelésű készletek: értékesítésre szánt eszközök, a termelés valamilyen szakaszában (befejezetlen termelés, félkész termék) vagy már elkészült formában (késztermékek). A folyamatos gondozás = költségek miatt saját termelésű készletnek szokás tekinteni a növendék- és hízóállatokat is.

A készletek értékelésére használt módszerek[szerkesztés]

A készleteket, illetve változásaikat év közben a főkönyvi könyvelés értékben mutatja ki, a raktári analitika pedig általában mennyiségben. Év végén a leltár a készleteket fajtájának megfelelő, előírt mértékegységben, mennyiségben tartalmazza. A leltár kiértékelése során a készleteket árazzák, s így meghatározható a készletérték.A készletek tényleges mennyiségi meghatározását és értékelését jelenleg a magyar számviteli előírások szerint évente egyszer, év végén, azaz minden év december 31-én kell elvégezni. Elméletileg az alábbi módszerek használhatóak az értékelésre:

  • egyedi beszerzési ár = minden beszerzés egyedi áron szerepel és a felhasználást is ilyen értékkel kell elszámolni
  • átlagos (súlyozott) beszerzési ár = a beszerzések egyedi áron szerepelnek, a felhasználás pedig a beszerzések mennyiséggel súlyozott átlagárával
  • FIFO (First In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legrégebbi készletet kell legelőször felhasználni
  • LIFO (Last In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legújabb készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
  • LOFO (Low First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legalacsonyabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
  • HIFO (High First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legmagasabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)

Készletváltozások fajtái[szerkesztés]

A készletek növekedhetnek és csökkenhetnek.

A készletnövekedés esetei[szerkesztés]

  • bevételezés - beszerzés vagy visszaérkezés bérmunkából;
  • visszavételezés - a korábban raktárból kivételezett javak egy részét visszaadják pl. az üzemek, így ez kiadást csökkentő anyagmozgás analitikus könyvviteli szempontból, s növeli a raktári készletet;
  • vállalkozáson belül más raktárból történő átvétel, mely a vállalkozás készleteit nem változtatja összességében,
  • leltári többletek (leltáreltérés jegyzőkönyve szükséges);
  • a vállalkozás tagjaitól, alapítóktól átvett készletek pl. alapításkor;
  • felértékelés - ez csupán a készlet értékét érinti, mennyiségét nem.

A készletcsökkenés esetei[szerkesztés]

  • kivételezés, felhasználási célra, bérmunkára történő kiküldés, visszáru a beszerző cégnek, valamint anyageladás;
  • selejtezés, amikor a rendeltetésszerűen nem használható készleteket (hulladékként történő értékesítés vagy más célból) a raktárból eltávolítják;
  • vállalkozáson belül más raktár céljára történő átadás;
  • a vállalkozás tagjainak, alapítóinak történő készletátadás;
  • leértékelés - ez csupán a készlet értékét érinti, mennyiségét nem.

Készletváltozások bizonylatai[szerkesztés]

A készletnövekedések raktári bizonylata a bevételezési jegy vagy bizonylat, amely általában szabványnyomtatvány és három példányos, Szoros számadású bizonylat. Mindhárom példány a bevételező raktárba megy az áruval, anyaggal együtt. Itt a raktáros igazolja a bevételezést, s az igazolt példányt (első példány) a szállítólevélhez csatolják, amely a beérkező számlák ellenőrzéséhez kerül, ahol a raktári bevét jegy adatait összefuttatják a számlán feltüntetett adatokkal. A raktári bevét jegy egy példánya (második példány) a raktárban marad, ahol időrendben lerakják (pl. dossziéba fűzik). A raktári bevét jegy harmadik példányát többnyire egy napon belül az analitikus anyagkönyvelésbe továbbítják értékelés és nyilvántartás céljára. Ezt a példányt a raktárak zártkörű elszámoltatása céljából sorszám szerint rakják le az elvégzett sorszámellenőrzés (régi szakzsargon szerint: tombolázás) után.

A készletcsökkenések raktári bizonylata a kivételezési jegy. A felhasználásra kivételezett javakat költséghelyekre vételezik ki, amelyeket feltüntetnek a bizonylaton. Költséghely lehet meghatározott termék előállító részleg, vagy tevékenység és üzemfenntartás, karbantartás vagy általános termelési cél (pl. rezsi vagy közvetett anyag). Az egyes javak előállításához szükséges közvetlen javak (nyers- és alapanyagok, vásárolt alkatrészek, vagy kellékek) kivételezési jegyeit előzetes anyagutalványozással három példányban a gyártás-előkészítés vagy a termelési egység, műszaki részleg állítja ki (előkalkuláció alapján). Ezekre célszerű utókalkulációs egységszámot, azaz munkaszámot adni, feltüntetni. A rezsi- és más közvetett anyagoknál elegendő a kivételező költséghely feltüntetése. A kivételezési jegy egy példánya a kivételező költséghelyé, egy-egy példánya a kiadó raktáré és az analitikus anyagkönyvelésé. A kivételezési jegy szintén szigorú számadású bizonylat.

A leltározási jegyzőkönyv a megállapításoktól függően készletnövekedési, illetve készletcsökkenési raktári bizonylat kiállításának az alapja is lehet. A selejtezési jegyzőkönyv' készletcsökkenési alapbizonylat. A raktárközi bizonylatok a raktárak közötti javak mozgatásának vonatkozásában készletcsökkenési illetve készletnövekedési bizonylatok, de vállalkozási szempontból nem jelenthetnek készletmozgást. A készletek értékelésével kapcsolatos bizonylat a Készletértékelési jegyzőkönyv, amely készletek értékének növekedését, vagy csökkenését jelentheti tartalmától függően, mennyiségben történő változás nélkül. A tagoktól, alapítóktól átvett vagy nekik átadott készletek mozgását jegyzőkönyvben kell rögzíteni, és tartalmának megfelelően kell raktárra venni, illetve kiadásba helyezni.

Készletek számvitelhez kapcsolódó mutatói[szerkesztés]

A mérlegből számítható, kimutatható készletmutatókat finanszírozási, elemzési munkákhoz használják. A teljesség igénye nélkül néhány készletmutató:

  • Nyitó készlet, jele - Kny, általában év eleje:január 1.
  • Záró készlet, jele - Kz, általában év vége: december 31.
  • Az éves átlagkészlet (az adott év nyitó és zárókészletének átlaga), képlete:  ( Kny + Kz )/ 2
  • A kronologikus átlagkészlet (adott időszak alatt több időpont) képlete (K1/2 + K2 + K3 + ...... + Kn/2)/n-1
  • Fordulatok száma:    Éves értékesítési árbevétel / Éves átlagkészlet
  • Forgási idő:              Az év napjainak száma / Fordulatok száma

Források[szerkesztés]

  • Pénzügyi és Kereskedelmi Enciklopédia, Főszerkesztő: Bácskai Tamás, Novotrade Rt. 1988 ISBN 963-02-5661-4
  • Iparvállalatok, vállalkozások számvitele, Szerkesztő: Bartók-Nagy András Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989 ISBN 963-222-211-3
  • 2000. évi C. törvény a számvitelről
  • ’’Munka- és üzemszervezés’’ Szerkesztő: Dr.Forgács Tibor: Munka- és üzemszervezés a kereskedelemben. Egyetemi Nyomda. 1. kiadás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1967.   egyes fejezetei
  • Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 683. o. ISBN 963-05-0731-5