Kései meggyvágó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hesperiphona vespertinus (W. Cooper, 1825) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kései meggyvágó témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kései meggyvágó témájú médiaállományokat és Kései meggyvágó témájú kategóriát.
|
A kései meggyvágó, vagy koronás meggyvágó (Hesperiphona vespertina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt William Cooper amerikai zoológus írta le 1825-ben, a Fringilla nembe Fringilla vespertina néven. Sorolták a Coccothraustes nembe is Coccothraustes vespertinus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó északi részén honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű és vegyes erdők, valamint másodlagos erdők, városi parkok és gyümölcsösök.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-36 centiméter, testtömege 53-74 gramm.[5] A két nem tollazata eltérő. Jellegzetes fehér szárnyfoltja és a hímek fekete-sárga színezete. A hím színei sötétebbek az ismertebb meggyvágóénál. Vállának és hátának felső része, valamint feje – beleértve az állat is – fénylő feketésbarna; homlok és annak folytatásában a szemöldökcsíkja kanárisárga. Háta fokozatosan válik barnássárgává, és olyanok felső farkfedői is. Nagy tollai feketék, de a karevezők hófehérek. A szárnyfedők barnás árnyalatú sárgák. A test a torok barnájából fokozatosan vált sárgára, az alsó farkfedők már egészen világosak. Hasa, válla és melle barnássárga. A tojó alul drapp. Ilyen színű a nyakörve is, egyébként feje és háta világosszürke. Csőre sárgás szaruszínű, lába piros.
 |
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rovarlárvákkal és magvakkal táplálkozik. Télen felkeresi a madáretetőket vagy délre vonul, így egyes csoportjai az USA középső, illetve keleti részén telelnek.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Csésze alakú fészkét gallyakból építi, rendszerint ágvillába.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. október 25.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2020. október 25.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2020. október 25.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. október 25.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2020. október 25.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2020. október 25.
- Birding.hu szerint koronás meggyvágó
- Patiev – Madarak: Kései meggyvágó
- Madárbarát-lexikon: nyugati meggyvágó
- 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 8. melléklet
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve – kései meggyvágó
