Kávézó terasza este
| Kávézó terasza este (Terrasse du café le soir) | |
_Caf%C3%A9terras_bij_nacht_(place_du_Forum)_Kr%C3%B6ller-M%C3%BCller_Museum_Otterlo_23-8-2016_13-35-40.JPG) | |
| Művész | Vincent van Gogh (1888. szeptember) |
| Műfaj | cityscape |
| Mozgalom | posztimpresszionizmus |
| Magasság | 80,7 cm |
| Szélesség | 65,3 cm |
| Múzeum |
|
| Gyűjtemény | Charlier Múzeum |
| Katalógusszám |
|
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kávézó terasza este témájú médiaállományokat. | |
A Kávézó terasza este (Terrasse du café le soir) Vincent van Gogh holland festő 1888-ban készített olajfestménye, melyen egy arles-i kávézó terasza látható este, a gázlámpák megvilágításában.
A festmény[szerkesztés]
Van Gogh 1888 szeptemberében Arles-ban a Place de Forum tér északkeleti sarkában állíthatta fel festőállványát. Bal felől a rue de Palais-ra vezető utca sarka, a kép középpontjában a kávézó kivilágított terasza, a vendégek, a háttérben pedig a templomtorony (ma Musée Lapidaire) felé vezető utcácska, az éjszakai égbolt, jobboldalt pedig egy kis virágbolt látható.
Van Gogh nem szignálta a festményt, de több levelében is megemlítette.
A festményt első alkalommal Kávézó, este (Café, le soir) címmel 1891-ben állították ki. Ez van Gogh első olyan alkotása, melyen csillagos égbolt látható. Még ugyanebben a hónapban festette Csillagos éjszaka a Rhône felett (1888) című képét. Egyik leghíresebb műve, a Csillagos éj 1889-ben, míg a szintén éjszakai égboltot ábrázoló Falusi út Provence-ban, éjjel (1890) egy évre rá készült el.
A festmény ma Otterlóban a Kröller-Müller Múzeumban látható.
Értelmezések[szerkesztés]
Az amszterdami van Gogh múzeum kurátorai szerint a festményt Maupassant A szépfiú című regényének egyik részlete inspirálhatta. „A Madeleine-templom felé fordult, és sodródott a tömeg áradatával, amely a hőségtől elnehezedve folydogált. A zsúfolt nagy kávéházak kiáradtak a gyalogjáróra; a kivilágított homlokzat éles és nyers fényében mutogatták iszogató vendégeiket. Kis négyszögletes vagy kerek asztalokon mindenféle árnyalatú, vörös, sárga, zöld, barna folyadékok álltak előttük; a vizeskancsók belsejében ragyogtak a nagy, átlátszó jéghengerek, amelyek a szép tiszta vizet lehűtötték.”[1] Bogomila Welsh-Ovcharov ezzel szemben úgy véli, hogy Louis Anquetin Avenue de Clichy: 5 o'clock in the evening című írása volt van Gogh ihletője.
Jared Baxter az Anistoriton című folyóiratban megjelent cikkében úgy véli, a festmény nem csupán egy kávézói életképet ábrázol, hanem Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora (1498) című híres falfestményének interpretációja.[2]
Megjelenése a kultúrában[szerkesztés]
Mind a kávézó, mind a festmény megjelenik van Gogh életét bemutató A nap szerelmese (1956) című filmben, valamint a Ki vagy, doki? című brit televíziós sorozat Vincent és a doktor című epizódjában. Horvátországban az arlesi kávézóhoz hasonlító kávézót nyitottak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Guy de Maupassant. A szépfiú, ford. Benedek Marcell, Budapest: Európa [1885] (1973)
- ↑ Jared Baxter (2014-2015). „Van Gogh’s Last Supper - Transforming “the guise of observable reality”” (angol nyelven) (pdf). Anistorition 14. (Hozzáférés: 2015. március 13.)
Források[szerkesztés]
- To Willemien van Gogh. Arles, Sunday, 9 and about Friday, 14 September 1888. (angol nyelven). Van Gogh Múzeum. (Hozzáférés: 2015. március 15.)
- Bogomila Welsh-Ovcharov. Vincent van Gogh and the Birth of Cloisonism (!) (angol nyelven). Toronto: Art Gallery of Ontario (1981). ISBN 0-919876-66-8
További információk[szerkesztés]
- A Kávézó terasza este a Kröller-Müller Múzeum oldalán (angolul)
- A mű említései Van Gogh levelezésében (angol nyelven). Van Gogh Múzeum. (Hozzáférés: 2020. szeptember 7.)
