Kárffy Titusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kárffy Titusz
Született Karpf Titusz
1825. március 21.
Körmöcbánya
Elhunyt 1895. március 26. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása ügyvéd,
miniszteri tanácsos

Kárffy Titusz (Karpf Titusz, Körmöcbánya, 1825. március 21.Budapest, 1895. március 26.) ügyvéd, miniszteri tanácsos.

Élete[szerkesztés]

Körmöcbányán született, hol atyja a sóhivatal főtisztviselője volt. Hároméves korában elvesztette atyját; azután anyjával és testvéreivel átköltözött Győrbe; itt végezte a gimnázium hat osztályát és az akadémián a két évi bölcseleti tanfolyamot; a jogot is ott és a pesti egyetemen hallgatta. Megszerezte az ügyvédi oklevelet. Mivel szegény volt, már Győrött is, azután Pesten és Budán magántanítással kereste meg kenyerét. Az 1840-es évek elején, midőn tiszteletbeli gyakornok volt a magyar királyi helytartóságnál, mint magántanító eljutott Lenhossék tanácsos házához, kinek fiát és két leányát tanította s egyik növendékét, Lenhossék Lujzát 1849. április 28-án nőül vette. 1848-ban Eötvös József kultusz- és közoktatási miniszter felvette ama tizenkét magyar ifjú közé, akiket államköltségen külföldi egyetemekre küldött, hogy aztán, ha szakbeli tanulmányaik befejezése után visszatérnek az országba, tanárok legyenek. A Németországban kitört forradalom miatt nem mehettek el rendeltetésük helyére és miután Eötvös József külföldre utazott, Kárffy miniszteri fogalmazó lett a magyar hadügyminisztériumban Lahner György generális mellett. E minőségben szolgált Debrecenben, Nagyváradon és máshol is egész Világosig. 1850-ben a Tisza-szabályozás központi választmányának titkára lett. 1861 januárjában a Majláth György elnöksége alatt újra életbe léptetett helytartótanács tagja lett, 1862-ben a király a helytartótanács titkárává nevezte ki. Az alkotmány helyreállítása után Eötvös József kultuszminiszter kinevezte elnöki titkárnak, 1868 februárjában a király osztálytanácsosnak nevezte ki. 1873-ban megkapta a miniszteri tanácsosi címet és rangot; ugyanabban az évben érdemei elismeréseűl a Vaskorona-rend III. osztályával tüntették ki. 1885. február 25-én valóságos miniszteri tanácsos lett, 1891. április 27-én nyugdíjazták; nyugdíjba vonulása alkalmából a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki.

Családi nevét - mely eredetileg Karpf volt - 1845-ben változtatta Kárffyra.

A régi Krisztinavárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.[1] Felesége Lenhossék Lujza 1886-ban hunyt el.[2]

Német költeményei jelentek meg az Irisben és Ungarban (40-es években). Cikkei a Délibábban (1853. Magyar dramaturgia 1794.); a Pesti Naplóban (1855. 111., 113., 114. cz. Földindulások, Humboldt Kosmosából; 1876. 308. sz. esti k. A Petőfitársaság feladatairól); a Fővárosi Lapokban (1878. 28. sz. Eötvös József emlékezete.).

Munkái[szerkesztés]

  1. Die guten alten Táblabiró's. Roman von Maurus Jókai. Deutsch von ... Pest, 1856. két kötet. (Belletristisches Lese-Cabinet der magyarischen Literatur 1-8.)
  2. Cazaux András. Rajz a délamerikai pampaszokból. Ébelot Alfréd után ford. Bpest, 1882. (Olcsó Könyvtár 139.)
  3. Leonarda, szinmű 4 felv. Irta Björnsterne Björnson, ford. U. ott, 1888. (Olcsó Könyvtár 249. Először adatott a budapesti nemzeti szinházban 1879. dec. 10.)

Kéziratban: Magdolna, dráma négy felvonásban, írta W. Collins és C. Whexel, angolból ford. (először játszották a Nemzeti Szinházban 1879. márc. 28-án)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A Farkasréti temető 2003-ban. Összeállította Tóth Vilmos. Budapesti Negyed 2003. 2. sz.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].