Jurjuzany (település)
| Jurjuzany (Юрюзань) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Cseljabinszki terület | ||
| Járás | Katav-ivanovszki járás | ||
| Irányítószám | 456120 | ||
| Körzethívószám | 35147 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 415 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Jurjuzany
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 54° 52′, k. h. 58° 26′Koordináták: é. sz. 54° 52′, k. h. 58° 26′ | |||
Jurjuzany
Pozíció a Cseljabinszki terület térképén
| |||
| Jurjuzany weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jurjuzany témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Jurjuzany (orosz nyelven: Юрюзань) város Oroszország európai részén. A Cseljabinszki terület Katav-ivanovszki járásában. A „Jurjuzanyi városi község” székhelye.
Lakossága: 12 571 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Déli-Urál nyugati oldalán, Cseljabinszk területi székhelytől 296 km-re nyugatra,[3] a Jurjuzany folyó két partján helyezkedik el. Néhány kilométerre fekszik Trjohgornij zárt várostól. Vasúti szárnyvonal (18 km) köti össze a transzszibériai vasútvonal Vjazovaja nevű állomásával. A város északi szélén vezet az 
„Urál” főút.
Története[szerkesztés]
Neve a folyónévből származik. A települést egy vasgyártó manufaktúra létesítésekor, 1758-ban alapították és sokáig Jurjuzany-Ivanovszkij Zavod-nak, a 19. század végétől Jurjuzanyszkij Zavodnak nevezték (a zavod szó jelentése 'gyár'). A napóleoni háborúk idején a gyár nagy mennyiségben szállított hadianyagot, egyebek mellett 1800 ágyúgolyót a hadsereg számára. A gyár 1908-ig állt fenn. 1921-ben Petrográdból átköltöztettek ide egy patkó- és szöggyártó üzemet. A második világháború idején, 1941-ben Tulából Jurjuzanyba evakuálták a 38. számú lőszergyár berendezéseit és munkásait. Ebből alakult ki a későbbi nevezetes mechanikai gyár, melynek egyik népszerű terméke volt a szaratovi minta után gyártott Jurjuzany márkanevű háztartási hűtőgép. A település 1943-ban kapott városi címet.
Az 1964. évi árvízben megsemmisült a folyó régi, fából készült duzzasztógátja. Helyette 1972-ben vasbetonból megépült az új gát és a város két részét összekötő vasbetonhíd. A város gazdasági alapját képező gyár, mely kb. 60%-ban a hadiiparnak termelt, a válságos 1990-es évek után, 2002-ben csődbe ment. A vállalatból több önálló cég alakult, köztük 2005-ben a Jurjuzanyi Gépgyár, de 2016-ban az is bezárt. 2006-ban a gyártelep nagyobbik részét egy külkereskedőcég vásárolta meg.
A népesség változása[szerkesztés]
| Év | Lakosok |
|---|---|
| 1939 | 10 754 |
| 1959 | 17 291 |
| 1970 | 17 510 |
| 1979 | 18 113 |
| 1989 | 18 294 |
| 2002 | 14 158 |
| 2010 | 12 571 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 9.)
- ↑ Geograficseszkoje polozsenyije goroda Archiválva 2021. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (A város hivatalos honlapja, yuryuzan.ru. Hozzáférés: 2021-03-13)
Források[szerkesztés]
- Jurjuzany (mojgorod.ru)
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Jurjuzany, gorod Archiválva 2021. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (chelreglib.ru, hozzáférés: 2021-03-13)
- Predprijatyija 21-40. sz. (oboron-prom.ru, hozzáférés: 2021-03-14)
