Jurij Lvovics Averbah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jurij Lvovics Averbah
AwerbakhYuri2002.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1922. február 8.
Születési hely Kaluga
Halálozási dátum 2022. május 7. (100 évesen)
Halálozási hely Moszkva
Állampolgárság orosz
Kitüntetései
  • Barátság Rendje (1981)
  • Medal "For Labour Valour" (1957)
  • A Szov­jetunió érdemes sportolója (1965)
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970)
  • Becsületrend (2022. május 4.)
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1952)
Élő-pontszám legmagasabb: 2560 (1967. június)
2445 (2021. március)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Lvovics Averbah témájú médiaállományokat.

Jurij Lvovics Averbah, oroszul: Юрий Львович Авербах (Kaluga, 1922. február 8.Moszkva, 2022. május 7.) orosz sakknagymester, világbajnokjelölt (1953), a Szovjetunió sakkbajnoka (1954), nemzetközi versenybíró, sakkfeladványszerző, sakktörténész és szakíró. Csapatban kétszeres Európa-bajnok. A Szovjetunió Sakkszövetségének elnöke (1972–1977), főtitkára, alelnöke.

Szakíróként is kiemelkedőt alkotott, kiváló, háromkötetes végjátékelméleti műve a legjobbak közé tartozik, számos nyelvre lefordították.[1]

Ő volt az első százéves FIDE-nagymester. Annak ellenére, hogy látása és hallása romlott, továbbra is időt szentelt a sakkal kapcsolatos tevékenységeknek.[2]

Végzettsége mérnök, a M.V. Bauman nevét viselő Moszkvai Állami Műszaki Egyetem Belsőégésű motorok tanszékén végzett, 1946-ban.[3]

Pályafutása[szerkesztés]

Hétéves kortól sakkozott. 1938-ban tűnt fel a középiskolások országos versenyén, ahol megnyerte a 15–16 évesek versenyét.[4] 1944-ben Moszkva sakkbajnokságán a 6. helyet szerezte meg, ezzel érdemelte ki a sakkmester címet, majd 1949-ben Lilienthal Andor nagymester előtt,[4] valamint 1950-ben és 1962-ben is megnyerte Moszkva sakkbajnokságát. 16 alkalommal szerepelt a Szovjetunió sakkbajnokságának döntőjében, amelyen 1954-ben az első helyet szerezte meg, megelőzve Mark Tajmanovot és Viktor Korcsnojt. 1956-ban Borisz Szpasszkijjal és Mark Tajmanovval az 1–3. helyen végzett, a holtverseny eldöntése során a 2. helyet szerezte meg.[3] 1957-ben és 1965-ben a Szovjetunió csapatával Európa-bajnokságot nyert.[5]

1952-ben szerezte meg a nemzetközi nagymester címet.[6]

Versenyeredményei[szerkesztés]

A Pribaltika bajnoka (1946), első helyzést ért el a Rjumin-emlékversenyen (1948). Első nemzetközi versenye az 1949-ben rendezett Moszkva–Budapest csapatmérkőzés volt 1949-ben. Számos nagy nemzetközi tornát nyert: 1. helyezett: Drezda (1956); Jakarta (1960, 1979); Adelaide (1960); Bécs (1961); Moszkva (1962); Rio de Janeiro (1965); Christchurch (1967); Bukarest (1971); Polanica Zdrój (1975; Rubinstein-emlékverseny). Az élmezőnyben szerepelt a következő rangos tornákon: Hastings (1959/1960) – 2–3.; Kiszlovodszk (1964) és Mar del Plata (1965) – 3.; Palma de Mallorca (1972) – 5-7.; Polanica Zdrój (1976) – 2-4.; Reggio Emilia (1977/78) – 2.; Manila (1979) – 3-5. helyezés.

Sakkelméleti munkássága[szerkesztés]

A végjátékok mellett a megnyitáselméletben is maradandót alkotott. Erről tanúskodnak a róla elnevezett megnyitási változatok: [7]

  • A királyindiai védelemben a „felgyorsított Averbah-változat” (ECO E70): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fg5
  • A nimzoindiai védelemben az Averbah-csel (ECO E30): 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 4.Fg5 h6 5.Fh4 c5 6.d5 b5
  • A királyindiai védelem Averbah-változata (ECO E73): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3. Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fe2 O-O 6.Fg5
  • A vezérgyalogjáték (Modern védelem) Averbah-rendszere (ECO A41): 1.d4 g6 2.c4 Fg7 3. Hc3 d6 4.e4
  • A vezérindiai védelem Averbah-változata (ECO E14): 1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 b6 4.e3 Fb7 5.Fd3 c5 6.O-O Fe7 7.b3 O-O 8.Fb2 cxd4 9.Hxd4
  • A spanyol megnyitás Averbah-változata (ECO C87): 1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Fb5 a6 4.Fa4 Hf6 5.O-O Fe7 6.Be1 d6
  • A királyindiai védelemben a semi-Averbah-rendszer (ECO E73): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3. Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Fe2 O-O 6.Fe3

Sakkvezetői és versenybírói tevékenysége[szerkesztés]

A Szovjetunió Sakkszövetségében több posztot is betöltött, az elnöke volt 1972–1977 között, de volt főtitkára később alelnöke is.[8] A Nemzetközi Sakkszövetségben a Végrehajtó Bizottság tagja, majd a minősítő bizottság elnöke volt. Főbíróként vezette a Garri KaszparovNigel Short PCA[9] világbajnoki döntőt,[10] valamint ő volt 73 éves korában a Moszkvában rendezett 1994-es sakkolimpia főbírája is.[11]

Szakírói munkássága[szerkesztés]

Az 1950-es években jelent meg a háromkötetetes végjátékenciklopédia című műve, amelyet 1979–től kezdődően ötkötetesre kiegészítve jelentetett meg.[12] 1962-től a Sahmati v SzSzSzR (a lap 1992-től a Sahmati v Roszszii címet viseli) főszerkesztője,[3] valamint az 1885-ben alapított Sahmatnij Vesztnyik „örökös főszerkesztője”.[13]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Как решать шахматные этюды (1957) – Hogyan oldjunk meg sakkfeladványokat?
  • Что надо знать об эндшпиле (1960) – Mit kell tudni a végjátékokról
  • В поисках истины (Записки гроссмейстера) (1967) – Az igazság nyomában (egy nagymester feljegyzései)
  • Шахматный самоучитель (1970) – Sakk önképzés
  • Small Chess Dictionary (1980, Belgrád) (Kis sakkszótár)
  • Шахматные окончания. Пешечные, слоновые, коневые (1956) – Sakkvégjátékok: gyalog, futár, huszár
  • Шахматные окончания. Конь против слона, ладейные (1958) – Sakkvégjátékok: huszár futó ellen, bástya
  • Шахматные окончания. Ферзевые, ладья против легкой фигуры (1962) – Sakkvégjátékok: vezér, bástya könnyűtiszt ellen
  • Шахматные окончания 1–5. (Sakkvégjátékok 1–5.)
  • Матч на первенство мира: Мерано-81 (1982) – Világbajnoki páros mérkőzés: Merano–81
  • Schachtaktik für Fortgeschrittene (1983, Berlin) – Fejlett sakktaktika
  • Избранные партии (1998) – Válogatott játszmák
  • Школа середины игры (2000) – A középjáték iskolája
  • Школа эндшпиля (2000) – A végjáték iskolája
  • Шахматная Академия (2002) – Sakk akadémia
  • Шахматы на сцене и за кулисами (2003) – Sakk a színpadon és a színfalak mögött
  • О чём молчат фигуры (2007) – Miről hallgatnak a figurák?
  • Жизнь шахматиста в системе. Воспоминания гроссмейстера (2012) – Egy sakkoző élete a rendszerben. Egy nagymester emlékiratai

Magyarul[szerkesztés]

  • Jurij Averbah–Mihail Bejlin: Utazás a sakk királyságban; Magyar Sakkszövetség, Bp., 2017

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1972. február 12.) „Február 8-án lett 50 éves Jurij Averbah nemzetközi nagymester”. Népszabadság 30 (36), 10. o.  
  2. Yuri Averbakh celebrates his 100th birthday (angol nyelven). chess24.com . (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  3. a b c Averbah Jurij Lvovics (orosz nyelven). bmstu.ru. (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  4. a b (1949. március 3.) „Moszkva sakkbajnokságát”. Világ (1124), 2. o.  
  5. Averbakh, Yury. ChessBase
  6. (1952. október 31.) „A saltsjöbadeni verseny mérlege”. Népszava 80 (256), 6. o.  
  7. Chess Openings (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  8. Lindner László (1944. január 12.). „Egymás közt a főbíróval”. Sakkélet 43 (12), 364. o.  
  9. Profi Sakozók Szervezete
  10. (1944. október 7.) „Sakkolimpia Moszkvában”. Magyar Hírlap 27 (235), 32. o.  
  11. Horváth Gábor (1944. november 26.). „Világcsúcsok a sakkolimpián”. Népszabadság 52 (278), 16. o.  
  12. Szilágyi Péter (1985. június 20.). „Mit tudunk és mit nem tudunk a végjátékokról?”. Sakkélet 35 (6), 183. o.  
  13. (1995. április 17.) „Moszkvai mesék”. Sakkélet 45 (1–3), 32. o.  

Források[szerkesztés]