Julius Weisbach
| Julius Ludwig Weisbach | |
 | |
| Született | 1806. augusztus 10. Mittelschmiedeberg |
| Elhunyt | 1871. február 24. (64 évesen)[1][2][3] Freiberg |
| Állampolgársága | Szász Királyság |
| Nemzetisége | német |
| Gyermekei | Albin Weisbach |
| Foglalkozása | matematikus |
| Iskolái | Göttingeni Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julius Ludwig Weisbach témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Julius Ludwig Weisbach (Mittelschmiedeberg, Szász Királyság, 1806. augusztus 10. – Freiberg, 1871. február 24.) német matematikus és mérnök.
Életpályája[szerkesztés]
Julius Ludwig Weisbach 1806. augusztus 10-én született a németországi Mittelschmiedebergben (ma Mildenau része). Tanulmányait 1822 és 1826 között a freibergi bányászati akadémián végezte. Ezt követően Bernhard Friedrich Thibaut-nál és Carl Friedrich Gaussnál tanult Göttingenben[4] és Friedrich Mohsnál Bécsben. (Annak bizonyítéka nélkül, hogy Weisbach valóban részt vett Gauss előadásain.[5])
1831-ben tért vissza Freibergbe, ahol matematikatanárként dolgozott a helyi gimnáziumban. 1833-ban a Freibergi Bergakadémián a matematika és a hegyi gépek elméletének tanára lett. 1836-ban az alkalmazott matematika, a mechanika, a hegyi gépek elmélete professzorává léptették elő.
Weisbach nagy hatású könyvet írt a gépészmérnökhallgatók számára Lehrbuch der Ingenieur- und Maschinenmechanik címmel, amelyet 1845 és 1863 között számos alkalommal bővítettek és újranyomtak.
A Darcy-egyenletet a ma is széles körben használt Darcy-Weisbach-egyenletté finomította.
1855-től a szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja volt.[6] 1868-ban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották.
1871. február 24-én Freibergben, 64 éves korában érte a halál.
Családja[szerkesztés]
Lánya Maria Camilla Weisbach (1835-1908) volt, aki akkor ismerkedett meg Edward Carl Hegelerrel (1835-1910), amikor az apjánál tanult Freibergben, és 1860. április 5-én hozzáment feleségül. A házaspár az llinois állambeli LaSalle-ban telepedett le, ahol Hegeler megalapította a Matthiessen-Hegeler Cink Companyt. Tíz gyermekük közül az első, Mary Hegeler már fiatal lányként apja mellett dolgozott, és 1882-ben első nőként mérnöki diplomát szerzett a Michigani Egyetemen. 1885-ben ő lett az első nő, aki nagyapja egyetemére, a Bergakademie Freibergre törvényesen beiratkozott, unokatestvére, Clemens Winkler ajánlólevelével.
Válogatott publikációi[szerkesztés]
- Handbuch der Bergmaschinenmechanik (2 kötet, 1835/1836)
- Lehrbuch der Ingenieur- und Maschinenmechanik (3 Bde., 1845/1863)
- Der Ingenieur, Sammlung von Tafeln, Formeln und Regeln der Arithmetik, Geometrie und Mechanik (1848)
- Die neue Markscheidekunst und ihre Anwendung auf die Anlage des Rothschönberger Stollns bei Freiberg (1851)
- Anleitung zum axonometrischen Zeichnen (1857)
- Vorträge über mathematische Geographie, gehalten an der königlich sächsischen Bergakademie zu Freiberg. J. G. Engelhardt, Freiberg 1878 (edoc.hu-berlin.de).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ H. Undeutsch (Hrsg.): Zum Gedächtnis an Oberbergrat Professor Dr. h.c. Julius Ludwig Weisbach anläßlich seiner hundertjährigen Geburtstagsfeier. Freiberg 1906
- ↑ Elias Wegert, Udo Hebisch, Werner Lyska: Julius Weisbach als Wegbereiter der angewandten Mathematik. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Ausländische Mitglieder der Russischen Akademie der Wissenschaften seit 1724 (orosz nyelven). Russische Akademie der Wissenschaften
Források[szerkesztés]
- Kurrer, Karl Eugen (2006). "Der Enzyklopädist der Technischen Mechanik des 19. Jahrhunderts - Zum 200. Geburtstag von Julius Weisbach (1806-1871)". Bautechnik (németül). 83 (12): 868–875. doi:10.1002/bate.200610076. ISSN 1437-0999. S2CID 108574382.
- Mikhailov, G.K. (1994). "Hidrodinamika és hidraulika". In Ivo Grattan-Guinness (szerk.). Companion Encyclopedia of the History and Philosophy of the Mathematical Sciences. Routledge. pp. 1006-1022. ISBN 978-0-415-09239-5.
- Wegert, Elias; Hebisch, Udo; Lyska, Werner. "Julius Weisbach als Wegbereiter der angewandten Mathematik" (PDF). Fakultät für Mathematik und Informatik (németül).
