Juliette Drouet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Juliette Drouet
Charles-Emile-Callande de Champmartin festménye (1827 körül)
Charles-Emile-Callande de Champmartin festménye (1827 körül)
Született Julienne Josephine Gauvain
1806. április 10.[1][2][3][4]
Fougères
Elhunyt 1883. május 11. (77 évesen)[1][2][3]
Párizs[5]
Állampolgársága francia
Élettárs
  • James Pradier
  • Anatoly Nikolaievich Demidov, 1st Prince of San Donato
  • Victor Hugo
Foglalkozása
Sírhely Saint-Mandé
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juliette Drouet témájú médiaállományokat.

Juliette Drouet (születési nevén Julienne Gauvain) (Fougères, 1806. április 10.Párizs, 1883. május 11.) francia színésznő, Victor Hugo múzsája, később társa a száműzetésben.

Élete[szerkesztés]

Néhány hónapos volt, amikor meghalt édesanyja, egy évvel később édesapját is elveszítette. Testvéreivel árvaházba került. Juliette-t később örökbe fogadta egy Drouet nevű rokona, és Párizsba költöztek. 1816 és 1821 között Saint-Mandéban tanult az Ágostonos Kanonisszák iskolájában. A feltűnően szép lány 1825-ben James Pradier szobrász modellje lett, aki róla mintázta a Concorde téren felállított Strasbourgot jelképező szobrot. Kapcsolatukból egy leány született.

Pradier tanácsára 1828-ban színészettel próbálkozott Brüsszelben, majd Párizsban. Nevét ekkor változtatta Drouet-ra. A vaudeville-ben sikereket ért el, szépségével elkápráztatta a férfiakat. Anatole Demidoff gróf társaságában Itáliában járt.

Juliette 1833 elején ismerte meg Hugót a Lukrécia Borgia olvasópróbáin. Sikert aratott Negroni hercegnő szerepében, de novemberben megbukott a Stuart Máriában. Kimerítették az előadások, anyagi gondok nyomasztották és adósságbehajtók zaklatták. Abbahagyta a színjátszást, Hugo vállalta Juliette és lánya eltartását. Juliette egész életét Hugónak szentelte. 1852-ben ő mentette meg a börtöntől III. Napóleon államcsínye után, s bár követte az írót az emigrációba, külön laktak. Hugo számos verset írt hozzá. Minden évben együtt ünnepelték megismerkedésük évfordulóját, és írtak a közösen vezetett, gyengéd szeretettel Évfordulók könyvének[6] nevezett füzetbe.

1883. május 11-én hunyt el. Claire lánya mellé temették el Saint-Mandéban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Le Livre de l’Anniversaire, 26 février 1835 – 16 février 1882 (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]