Joachim József (képzőművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Joachim József (Szeged, 1897. szeptember 25.[1]Budapest, 1954. október 26.): festőművész és szobrász. Joachim Ferenc festőművész testvére.

Élete[szerkesztés]

Szegedi családban, Joachim Ferenc cipészmester és felesége Metz Emilia, római katolikus szülők gyermekeként született. Hat testvére volt: Ferenc (festőművész), Károly, Gizella, Mariska, Jolán, és Mici.

A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett. Az első világháborúban önkéntesként harcolt, hadnagyként szerelt le. 21 évesen feleségével Rómába ment, itt szobrászatot tanult Ettore Ferrarinál. Később Párizsban az École des Beaux Art-ra járt, itt kezdett el festeni. Külföldi sikerei[2] ellenére visszatért Szegedre, ahol a város elismert művésze lett.[3][4][5][6]

Az 1920-as évek végén Budafokra költözött. Az egyik szemét daganat következtében elveszítette, ettől kezdve felhagyott a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett: olaj-, a 40-es évektől pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett.

A második világháborúban katonaként szolgálta a hazáját. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg.

Haláláig alkalmi munkákból élt.[7] Méltatlan körülmények között, elfelejtve halt meg.

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • Saár Erzsébettel és Vilt Tiborral közös kiállítás, Budafok
  • 1929 – Képzőművészeti Egyesület Tárlata, Kultúrpalota, Szeged
  • 1934 – Új Szalon, Őszi kiállítás, Budapest

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]