Jelölőnyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jelölőnyelvek közé olyan mesterséges nyelvek tartoznak, melyek segítségével szöveget és képeket, illetve egyéb elemeket egy meghatározott cél érdekében (pl. számítógépes értelmezés, strukturálás, megjelenítés) valamilyen jelölésrendszerrel láthatunk el.

Az egyik legismertebb jelölő nyelv a HTML, ami ma a World Wide Web legelterjedtebb dokumentumformátuma.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szövegek valamilyen céllal való megjelölése, metaadatokkal való ellátása már a számítógépes nyelvek kialakulása előtt elterjedt. A nyomdászok és szedők számára például bevett szokás volt bizonyos jelzésekkel ellátni a kéziratokat, ami jelezte a kiadvány végső formájában használandó betűképet, stílust, margókat stb. A jelzéseket leggyakrabban a szerkesztők, korrektorok és grafikusok helyezték el kéziratokban.

Általános jelölő nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy jelölő nyelv akkor általános, ha a benne használható jelöléseknek (tag-ek) csak a szintaktikája van megszabva, a jelentésük (szemantikája) viszont nincs. Egy általános jelölő nyelvben a jelölések értelmét az adott alkalmazás szabja meg, ugyanakkor a kötött szintaktika lehetővé teszi, hogy az ilyen formátumú dokumentumokat egy általános célú értelmezővel (parser) könnyen beolvashassuk, írhassuk vagy formailag ellenőrizhessük.

SGML[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GML nyelvet (Generalized Markup Language, általános leírónyelv) Charles Goldfarb fejlesztette ki az 1960-as években az IBM számára Edward Mosher és Raymond Lorie segítségével (családnevük kezdőbetűiből áll össze a GML rövidítés). Az SGML (Standard Generalized Markup Language) ennek a leszármazottja, 1986-ban vált ISO szabvánnyá. Dokumentum, illetve formátumleíró nyelvként használatos. Legismertebb alkalmazása a HTML.

XML[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az XML nyelv az SGML leszármazottja (annak részhalmaza), számos egyszerűsítést és megkötést alkalmaz elődjéhez képest, melyek által a benne készült dokumentum egyszerűbben feldolgozhatóvá válik. Alapértelmezésben Unicode kódolást használ, ezért egyszerűen használható nemzetközi nyelvű adatok kezelésére. Manapság a szöveges alapú adattárolás és a különböző rendszerek közötti adatcsere egyik legnépszerűbb formátuma.

Főbb jelölő nyelv alkalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános jelölő nyelvek konkrét alkalmazásaiban az egyes jelöléseknek már adott jelentése van (például a HTML nyelv az SGML egy konkrét alkalmazása). Ezekben a nyelvekben a jelölések értékkészlete (általában) véges, amit a nyelv saját specifikációja határoz meg.

HTML[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HTML az SGML egy alkalmazása, weboldalak készítéséhez fejlesztettek ki, és mára már internetes szabvánnyá vált a W3C (World Wide Web Consortium) támogatásával.

DTD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DTD (Document Type Definition, dokumentum típus definíció) Szintén SGML alkalmazás, dokumentumtípusok specifikációjára használatos. DTD-ben specifikálják pl. az egyes HTML dokumentumtípusokat is.

XHTML[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az XHTML a HTML XML nyelven alapuló változata.

XSD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az XSD (XML Schema Definition) a DTD az XML alapú megfelelője. Segítségével egy tetszőleges XML alkalmazás (vagy egy XML parser) számára specifikálhatjuk a használni kívánt jelölések felépítését és értékkészletét.

TeX[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A TeX egy betűszedő rendszer, amelyet Donald E. Knuth készített. Főleg akadémiai körökben népszerű, különösen a matematikai, fizikai és informatikai közösségekben. Kiválóan alkalmas matematikai képletek szedéséhez, de a LaTeX (és egyéb sablon-nyelvek) megjelenése óta számos más szedési feladathoz is használják. A Wikipédia is ezen nyelv segítségével állítja elő matematikai kifejezéseket.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]