Jean-François Dandrieu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-François Dandrieu
Született 1682[1][2][3][4][5][6]
Párizs[7]
Elhunyt 1738. január 17. (55-56 évesen)[8][2][4][9]
Párizs[10]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Dandrieu témájú médiaállományokat.
Jean François Dandrieu:Les Caractères de la Guerre

Jean-François Dandrieu (Párizs, 1684Párizs, 1738. január 17.) francia zeneszerző, a klavikord-művészet kimagasló egyénisége.

Pályafutása[szerkesztés]

Alig 5 éves, amikor már az udvar előtt játszik. Életét mint orgonista tölti el Párizs különböző templomaiban. 40 éves korától haláláig az udvari kápolna orgonistája. Ettől kezdve írja híressé vált csembaló-darabjait, melyeket három kötetben ad ki: 1724, 1727 és 1737-ben. Az első kötet több szvitet tartalmaz, melyek a háború, a vadászat és a falu napjának jeleneteit festik. Valamennyi darabja remek kis jellemkép és életkép, a gáláns művészet egyik főtárgyának, a női léleknek megvilágítása, a természet festése. Sorozatainak és egyes darabjainak címe: Madarak élete; Örvények; Síposok; Sóhajtozó lány; Buzgó lány; Gyengéd szemrehányás; Kotkodácsolás stb. Ezek a felírások nem címek hanem a darabok valóságos tartalmai. Ennek a programzenének hangszere a klavikord pengetett húrjaival alkalmas volt a rokokó zene jellemzőire: cifrázások, díszítések. Dandrieu még írt orgonaműveket és triókat. Elméleti munkája: A klavikord-kíséret alapelvei (Principes de l'accompagnement).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Open Library. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. CONOR. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  9. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]