Jánosi Béla (esztéta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jánosi Béla
Született 1857. október 26.
Brassó
Elhunyt 1921. szeptember 13. (63 évesen)
Budapest
Foglalkozása tudománytörténész,
esztéta,
pedagógus

Búzaházi Jánosi Béla (Brassó, 1857. október 26.Budapest, 1921. szeptember 13.) magyar esztéta, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1902, rendes 1915). Az egyetemes és magyar esztétika történetének kiváló kutatója volt.

Életútja[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Tudományegyetemen végezte, ahol előbb 1880-ban magyar–német szakos tanári oklevelet, majd 1883-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1880 és 1893 között az aradi állami főgimnáziumban volt helyettes, majd 1884-től rendes tanár. 1893-ban a fővárosba költözött, és a budapesti II. kerületi állami főreáliskola magyar-, német- és filozófiatanára volt egészen haláláig, 1912-től mint a középiskola igazgatója. 1920-tól a németnyelv-oktatás tanfelügyelője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Elsősorban egyetemes és magyar esztétikatörténeti munkássága jelentős, e tárgyú, Magyarországon úttörő jelentőségű kézikönyvei máig hasznosak. 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára benyújtott, az ókori esztétika történetéről írott művét Gorove-díjjal jutalmazták. Ennek köszönhette, hogy az Akadémia még az 1890-es évek elején felkérte egy egyetemes esztétikatörténet kidolgozására, amely végül három kötetben a századfordulón jelent meg. Az 1910-es évektől a magyar esztétika történetén dolgozott, de halála megakadályozta a nagy terv véghezvitelében, s ebből életében csak szemelvények láttak napvilágot, illetve kéziratai alapján halála után Mitrovics Gyula fejezte be a munkát 1928-ban.

Jánosi esztétikai nézeteire leginkább Immanuel Kant filozófiája hatott, de saját esztétikai elméletet nem dolgozott ki. Az esztétika háromféle megközelítésmódját különítette el: a műalkotás folyamatát, a műélvezést és a kettő együttes filozófiai vizsgálatát.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben levelező, 1915-ben rendes tagjává választotta. Nem sokkal halála előtt, 1921-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A renaissance-kori művészet fő jellemvonásai, in: Budapesti Szemle 1898.
  • Az esthetika története, I–III. köt., Budapest, 1899–1901. REAL-EOD
  • Az aesthetikai hatás tényezői: Az emberiesítés és együttérzés tana a mai aesthetikában, in: Budapesti Szemle 1904.
  • Henszlmann Imre és Erdélyi János easthetikai elmélete, in: Budapesti Szemle 1914.
  • Szerdahelyi György aesthetikája, Budapest, 1914. REAL-EOD
  • Az aesthetika története Magyarországon, Budapest, 1914.
  • Schedius Lajos aesthetikai elmélete, Budapest, 1916. REAL-EOD
  • A lélektani aesthetika úttörői Magyarországon, in: Akadémiai Értesítő 1917.
  • Brassai a művészi hatás okairól, in: Budapesti Szemle 1917.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Richter Aladár: Megemlékezés Jánosi Béláról. Magyar Helikon 1921.
  • Kéky Lajos: Jánosi Béla emlékezete. Budapest. 1935.