Izochor nyomástényező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izochor nyomástényező a termodinamikában használatos fogalom, amely a nyomás változásának mértékét mutatja a hőmérséklet függvényében, mindezt izochor folyamat esetén. Az izochor nyomástényezőt úgynevezett Pyrex-cellákban mérte le Maurice Rigby, az Oxfordi Egyetem kutatója. Erről való publikációja a The Journal of Physical Chemistry-ben jelent meg, 1975-ben.[1]

Differenciális alakja:

Charles törvénye izochor állapotváltozásra[szerkesztés]

Ha egy termodinamikai folyamat állandó térfogaton játszódik le, izochor állapotváltozásnak nevezzük. Kísérletileg először Charles (ejtsd: /sárl/; IPA: [ʃaʁl]) francia fizikus tanulmányozta. A kísérletek alapján megállapított Charles-törvény

, ahol

  • a gáz 0°C-on mért nyomása
  • az izochor nyomástényező
  • a hőmérséklet.

Az izochor nyomástényező értékei[szerkesztés]

A differenciális alakból meghatározható az izochor nyomástényező ideális és reális gázokra. Mivel a differenciálhányadosban a nyomás hőmérséklet szerinti deriváltja jelenik meg, az állapotegyenletből kifejezzük a nyomást, majd ezt lederiváljuk a szerint.

Ideális gáz[szerkesztés]

Az ideális gázra érvényes állapotegyenlet: , ahol a nyomás, a térfogat, az anyagmennyiség, az egyetemes gázállandó, a hőmérséklet.

  • , mivel állandók. Ezt még meg kell szorozni -vel.

A jobb oldal nevezője , amit átírunk -re (az állapotegyenlet miatt). Ekkor leegyszerűsödik, és marad .

Tehát idális gázra:

Reális gáz[szerkesztés]

Reális gáz esetén az állapotegyenletünk a van der Waals-egyenlet: . Megjegyezzük, hogy mivel általában a gáz belső nyomása jóval kisebb értékeket vesz fel, mint a külső nyomás, ami általában fellép, ezért a belső nyomást kifejező tényezőt, az -t elhanyagoljuk. Így a van der Waals egyenlet a következőképpen alakul:

.

  • . Ezt szerint lederiválva a második tag, mivel -től független, eltűnik. Az első tagban -n kívül minden konstans.
  • . Ezt megszorozva -vel.
  • . A nevezőben levő tagot helyettesítjük -vel, a leegyszerűsödik, a megmaradó összefüggés:


Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Néda Árpád, Filep Emőd: Hőtan, Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2003