Izabella (festmény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Izabella (Isabella)
John Everett Millais - Isabella.jpg
Művész John Everett Millais (1849)
Típus Olaj, vászon
Műfaj genre art
Mozgalom Preraffaeliták
Magasság 103 cm
Szélesség 142,8 cm
Múzeum Walker Art Gallery
Gyűjtemény Walker Art Gallery
Település Liverpool
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Izabella témájú médiaállományokat.

Az Izabella John Everett Millais brit festő 1849-ben festett képe, az első, amelyet a preraffaeliták művészeti irányzat megalapítása után készített. A festményt 1849-ben állították ki először, jelenleg a liverpool-i Walker Art Gallery gyűjteményében található.

A téma[szerkesztés]

A festmény alapján John Keats 1820-ban írt szerelmi költeménye adja, az 'Isabella, amely maga Boccaccio Decameronjából merít. Izabella gazdag középkori kereskedők nővére, aki beleszeret Lorenzóba, bátyjai alkalmazottjába. A festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor egy közös étkezés során Izabella bátyja rájönnek nővérüket az alkalmazottjukhoz fűző romantikus viszonyra, és elhatározzák, hogy meggyilkolják Lorenzót, hogy Izabellát egy vagyonos nemesúrhoz adhassák feleségül.

A képen Lorenzó egy félbevágott vérnarancsot ad a szürke ruhát viselő Izabellának - a gyümölcs a lenyakazás egyik szimbóluma és arra utal, hogy Izabella levágta Lorenzó fejét, miután megtalálta szeretője holttestét.

Izabella bátyjai vele szemben ülnek, az egyik megrovóan nézi a lányt, a másik pedig belerúg az Izabella térde között heverő kutyába. A testvére erőszakosságát jelképezi az egyik szék karfáján ülő ragadozó madár, az asztalon egy felborult sótartó és a diótörő. A szerelmesek feje fölötti oszlopon fehér rózsa (ártatlanság) és golgotavirág látható.

A témát Millais és preraffaelita kollégája, William Holman Hunt elkezdte feldolgozni, de csak Millais jutott túl a vázlatok szintjén és készült el a festményével. Mindkét festő a korai középkori festészetre jellemző torz perspektívát és szögletes testtartásokat használt, amely a preraffaeliták stílusának egyik jellemző vonása lett.[1]

Kompozíció és stílus[szerkesztés]

Millais készakarva eltorzított perspektívában festette meg a képet, az asztal jobb oldalát természetellenesen meghosszabbította, míg az ott ülő figurákat egymáshoz lapította. A preraffaeliták stílusában a képről száműzte a chiaroscurót, a fény és árnyék átmenetét, amit a kép jobb oldalán látható szolgáló fekete ruhája és fehér kendője közötti teljes átmenet hiánya is jelez. A szolgáló alfele viszont szinte eltűnik, mivel nadrágja szinte teljesen beleolvad a háttérbe.

Millais nagy gondot fordított arra, hogy minden egyes figurának önálló egyéniséget adjon. A preraffaeliták stílusában nagy gondot fordított a képen látható mintázatok megfestésére, illetve kis kép-a-képben utalások megfestésére. Izabella székén egy térdeplő alak faragott képe látható, alatta pedig a "PRB" (Pre-Raphaelite Brotherhood) kezdőbetűk. Az alakok előtt heverő tányérokból aprólékosan megfestett arcok néznek fel az étkezőkre.

A kép kompozícióját az erőszakon báty kinyújtott lába, és az alatta megbillenő szék borítja fel, amellett, hogy Millais természetellenesen zsúfoltan helyezi el az asztal mellett a figurákat.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]