Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont
İstanbul Lütfi Kırdar Uluslararası Kongre ve Sergi Sarayı
A kongresszusi központ főépülete
A kongresszusi központ főépülete
Korábbi nevek: Isztambuli Sport- és Kiállítási Központ
TelepülésŞişli
CímGümüş Cad. 4
Şişli, Harbiye
İstanbul/Türkiye
Építési adatok
Megnyitás1949. június 3.
Építész(ek)Paolo Vietti-Violi, Şinasi Şahingiray, Fazıl Aysu
Hasznosítása
Felhasználási területrendezvényhelyszín
TulajdonosIsztambul Városi Önkormányzat
Elhelyezkedése
Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont (Törökország)
Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont
Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 41° 02′ 52″, k. h. 28° 59′ 22″Koordináták: é. sz. 41° 02′ 52″, k. h. 28° 59′ 22″
Térkép
Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont weboldala
SablonWikidataSegítség

Az Isztambuli Lütfi Kırdar Nemzetközi Kongresszusi és Kiállítóközpont (röviden ICEC, törökül İstanbul Lütfi Kırdar Uluslararası Kongre ve Sergi Sarayı; korábban Isztambuli Sport- és Kiállítási Csarnok, İstanbul Spor ve Sergi Sarayı) egy többfunkciós kongresszusi központ Isztambul Şişli városrészének Harbiye negyedében.

A főépület és a hozzá kapcsolódó Rumeli Vásár- és Kiállítási Központ jelentős konferenciáknak, vásároknak, koncerteknek, kiállításoknak és más kulturális és társadalmi eseményeknek ad otthont.[1][2]

Története[szerkesztés]

Miután a török sportolók nagy sikert arattak az 1947-es Európai Birkózóbajnokságon és az 1948-as londoni olimpián, úgy döntöttek, hogy az 1949-es Európai Birkózóbajnokságra Isztambulban kerüljön sor. A városnak azonban nem volt olyan fedett sportcsarnoka, amely alkalmas lett volna a rendezvény lebonyolítására. Paolo Vietti-Violi olasz építész (1882-1965) Şinasi Şahingiray és Fazıl Aysu török építészekkel (akik 1939-ben a Dolmabahçe Stadiont is tervezték) elkészítették az épület terveit.[3]

Az alapkőletételre 1948. január 30-án került sor, a város kormányzója és polgármestere, Lütfi Kırdar (1887-1961) jelenlétében. Az Isztambuli Futball- és Sportszövetség elnöke az ünnepség során azt javasolta, hogy az intézményt Kırdarról nevezzék el, ő azonban ezt elutasította, azzal, hogy amíg él és hivatalban van, addig ezt nem tartja etikusnak.[3]

Az intézmény rögtön az építkezés befejezése után, 1949. június 3-án megnyílt, az Európai Birkózóbajnokság megrendezésével. A második jelentős esemény, amire sor került itt, az Isztambuli Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Vásár volt 1949. október 2-án.[3]

A központ nagy csarnokában, ahol 7000 ember számára van ülőhely, számos országos és nemzetközi sporteseményre került sor, többek közt kosárlabda-, kézilabda-, röplabdamérkőzésekre, boksz-, birkózó-, jéghokimeccsekre, jégkorcsolya-, súlyemelő- és táncversenyekre, valamint cirkuszi előadásokra is. Az épület sok éven át az ország egyetlen fedett sport- és kiállítóközpontja volt, és számos vásárra, koncertre, gyűlésre és kiállításra került sor termeiben.[3]

1988. február 17-én, halálának 27. évfordulóján az intézmény megkapta Lütfi Kırdar nevét. 1996-ban átalakították konferenciaközponttá, hogy helyet adjon a Habitat II-nek, az ENSZ második konferenciájának az emberi településekről. Ekkor kapta az épületegyüttes a mai nevét.[3]

A szektor növekvő helyigényét kielégítendő az épületegyüttest 2000-ben kibővítették egy új épülettel, a Rumeli Vásár- és Kiállítóközponttal.[3]

2009-ben itt rendezték meg az IMF és a Világbank éves gyűlését, ennek alkalmával a központot kilenc szintes, föld alatti építménnyel bővítették, melynek összterülete 120 000 m².[4]

Termek[szerkesztés]

Az épületegyüttes központi épülete, a Lütfi Kırdar Központ a következő termekkel rendelkezik: az Anadolu Auditórium, melyben 2000 ülőhely található; a Marmara csarnok, a két Topkapı csarnok, a három Dolmabahçe csarnok, a Galata csarnok, a Haliç csarnok, három Sultan gyűlésterem, három Barbaros gyűlésterem, négy Levent gyűlésterem és VIP helyiségek.[5]

A Rumeli Központban 7000 m²-es helyiség található, mely ideális bálok és vásárok rendezésére. A felső szinten egy 3500 fő befogadóképességű, 2100 m²-es helyiség található, amely négy térrre osztható, 1900 m² előcsarnokkal. Az alsó szintnek külön bejárata van. Az épület részeit képezik még a Hisar terem, kisebb gyűléstermek a félemeleten és a Rumeli terasz.[5]

A központ területén található a Boğaziçi Borsa étterem, amely a hét minden napján nyitva van és 250 vendég fogadására képes.[6]

Az épületet folyosó köti össze a forgalom elől lezárt utca túloldalán lévő Isztambuli Kongresszusi Központtal és a Harbiye Muhsin Ertuğrul Színházzal. Az épületegyüttes alatt egy 1000 autót befogadni képes mélygarázs található.[7]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 8. Contemporary İstanbul açıldı”, Hürriyet , 2013. november 7. (Hozzáférés: 2013. december 8.) (török nyelvű) 
  2. Demirel, İdil. „Sabah kalkıp 'modacı olayım bari' denmez!”, Sabah , 2013. november 30. (Hozzáférés: 2013. december 8.) (török nyelvű) 
  3. a b c d e f History. ICEC. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
  4. Pekoğlu, Burak: Lütfi Kırdar Uluslararası Kongre & Sergi Sarayı. Istanbul Design Guide. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
  5. a b Halls. ICEC. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
  6. Restaurant. ICEC. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
  7. Ay, Hasan. „İşte yeni Muhsin Ertuğrul Sahnesi”, Hürriyet (Hozzáférés: 2013. december 9.) (török nyelvű) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]