Irena Vrkljan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irena Vrkljan
Született1930. augusztus 21.[1][2]
Belgrád, Jugoszlávia
Elhunyt2021. március 23. (90 évesen)[3]
Zágráb, Horvátország
Állampolgárságahorvát[4]
Házastársa
  • Zvonimir Golob (1952–1966)[5][6]
  • Benno Meyer-Wehlack (–2014)[5]
Foglalkozása
IskoláiZágrábi Egyetem
Kitüntetései
  • Tin Ujević Award (1983)[7]
  • Ksaver Šandor Gjalski Award (1985)[7]
  • Ivan Goran Kovačić Award (1987)[7]
  • HAZU Award (2000)[7]
  • Vladimir Nazor Award (2005)[8]
  • Order of Danica Hrvatska (2006)[7]
  • Kiklop Prize (2014)[7]

SablonWikidataSegítség

Irene Vrkljan (Belgrád, 1930. augusztus 21.Zágráb, 2021. március 23.) horvát író, költő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

1930. augusztus 21-én született Belgrádban. 1940-ben, tízéves korában költözött családjával Zágrábba. A Zágrábi Egyetemen, majd 1969-ben a berlini filmakadémián tanult. Zágrábban és Berlinben élt felváltva. Horvát és német nyelven alkotott, továbbá horvát szerzők műveit fordította német nyelvre. 2006-ban Vladimir Nazor-díjjal tüntették ki.[9][10]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Krik je samo tišina (1954)
  • Paralele (1957, versek)
  • Stvari već daleke (1962)
  • Doba prijateljstva (1966, regény)
  • Soba, taj strašni vrt (1966, versek)
  • U koži moje sestre (1982, versek)
  • Svila, škare (1984)
  • Marina ili o biografiji (1987)
  • Berlinski rukopis (1988)
  • Dora, ove jeseni (1991, regény)
  • Posljednje putovanje u Beč (2000, regény)
  • Smrt dolazi sa suncem (2002)
  • Naše ljubavi, naše bolesti (2004)
  • Zelene čarape (2005)
  • Sestra, kao iza stakla (2006)
  • Sabrana proza 1-2 (2006)
  • Dnevnik zaboravljene mladosti (2007)
  • Svila nestala, škare ostale (2008)
  • Pismo u pismu (2009, u suautorstvu s Jasnom Horvat)
  • Žene i ovaj suludi svijet (2010)
  • Koračam kroz sobu (2014)

Magyarul[szerkesztés]

  • Selyem, olló / Marina, avagy Az életrajzról. Két kisregény; ford. Radics Viktória; L'Harmattan, Bp., 2009 (Bóra könyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]