Indigó gyerekek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Egyes ezoterikus körök indigó gyerekeknek nevezik azokat a gyerekeket, akiknek különleges pszichikai és spirituális képességeket tulajdonítanak. Az indigó gyerekek fogalma ezoterikus körökben nagy népszerűségnek örvend, és számos ezoterikus kiadvány és weboldal foglalkozik vele. Mindazonáltal a pszichológia, a pszichiátria és a pedagógia nem támasztják alá ezeket az elképzeléseket, ezért a tudományos vitákban nem jelennek meg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először Nancy Ann Tappe írt róluk 1982-ben megjelent könyvében, az Understanding Your Life Through Colorban. A szerző auralátó, aki az 1970-es évek óta megfigyelt kék, illetve indigó színű aurát. Ma majdnem minden tíz év alatti gyerek ilyen.[1] A fogalmat Lee Carroll és Jan Tober közös könyve (The Indigo Children: The New Kids Have Arrived) tette népszerűvé ezoterikus körökben. Carroll médiumként végzett tevékenysége közben figyelt fel ezekre a gyerekekre. Ezeket a gyerekeket más szerzők kristálygyerekeknek vagy szivárványgyerekeknek is nevezik.

Elképzelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carroll és Tober szerint az indigó gyerekek új, és szokatlan lelki tulajdonságokkal bírnak, mint a nagy önbizalom, és a felsőbbségi tudat. Nehezen kezelhetők: nem fogadnak el maguk fölött tekintélyt, nem bírják a tekintélyelvű nevelést. Nem végzik el azokat a tevékenységeket, amiknek nem látják az értelmét. Nem értik a rituálékat sem, a kötött napirend frusztrálja őket. Tanulási és beilleszkedési zavaraik vannak, pedig jó intelligenciájúak, és sok az eredeti gondolatuk. Érzékenyek a vegyszerekre.

Az ezoterikusok szerint ezeket a gyerekeket félrediagnosztizálják például Asperger-szindrómával, vagy hiperaktív figyelemzavarral. Ezért azt ajánlják a szülőknek, hogy az orvos által ajánlott módszerek helyett a nevelési stílusukon változtassanak. Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.[2][3][4][5][6]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Russell Barkley amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán, ezért fellép a Forer-hatás. Másrészt ezek a gyerekek elesnek az egyébként hatékony kezelésektől.[7][8]

Andreas Fincke és Matthias Pöhlmann teológusok szerint a fogalom erősen optimista, és túlzott reményeket ad a hiperaktív gyerekek szüleinek. Mivel az ezoterikusok elutasítják a hiperaktivitást, mint diagnózist, ezért ők is veszélyt látnak abban, hogy ezek a gyerekek kezelés nélkül maradnak.[9]

Míg az indigó gyerek fogalmának hívei átfogó irodalmat mutatnak fel, honlapokat üzemeltetnek, és különféle termékeket, például utazásokat, tanácsadást, és előadásokat kínálnak, addig a kritikák és figyelmeztetések főként a szektaellenes[10] és a szkeptikus[11] irodalomban és honlapokon jelennek meg. Rámutatnak arra, hogy ez már a piacról szól, és hogy a hatóanyagokat, előadásokat és irodalmat tudományos megalapozás nélkül kínálják.[10][12]

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Indigo film egy férfi és indigó gyerek unokahúga közötti kapcsolatról szól.[13]
  • Az Indigo Prophecy számítógépes játékban egy Jade nevű indigó gyerek prófétaként lép fel.
  • A V is for Vagina albumában a Puscifer együttes az indigó gyerekekről is énekel.
  • A Watershed együttes egyik éneke az Indigo girl címet viseli.
  • Az Indigo Girls együttes már 1995-ben kiadott egy albumot Watershed címmel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lee Carroll, Jan Tober: Die Indigo Kinder. Eltern aufgepasst ... Die Kinder von morgen sind da!, Koha 1999, ISBN 3-929512-61-0