Indigógyerekek
Egyes ezoterikus körök indigógyerekeknek nevezik azokat a gyerekeket, akiknek különleges pszichikai és spirituális képességeket tulajdonítanak. Az indigógyerekek fogalma ezoterikus körökben nagy népszerűségnek örvend, és számos ezoterikus kiadvány és weboldal foglalkozik vele. Mindazonáltal a pszichológia, a pszichiátria és a pedagógia nem támasztják alá ezeket az elképzeléseket, ezért a tudományos vitákban nem jelennek meg.
Története[szerkesztés]
Először Nancy Ann Tappe írt róluk 1982-ben megjelent könyvében, az Understanding Your Life Through Colorban. A szerző auralátó, aki az 1970-es évek óta megfigyelt kék, illetve indigó színű aurát. Ma majdnem minden tíz év alatti gyerek ilyen.[1] A fogalmat Lee Carroll és Jan Tober közös könyve (The Indigo Children: The New Kids Have Arrived) tette népszerűvé ezoterikus körökben. Carroll médiumként végzett tevékenysége közben figyelt fel ezekre a gyerekekre. Az újabb generációt kristálygyerekeknek és a legújabat szivárványgyerekeknek nevezik.
Elképzelések[szerkesztés]
Carroll és Tober szerint az indigógyerekek új, és szokatlan lelki tulajdonságokkal bírnak, mint a nagy önbizalom, és a felsőbbségi tudat. Nehezen kezelhetők: nem fogadnak el maguk fölött tekintélyt, nem bírják a tekintélyelvű nevelést. Nem végzik el azokat a tevékenységeket, amiknek nem látják az értelmét. Nem értik a rituálékat sem, a kötött napirend frusztrálja őket. Tanulási és beilleszkedési zavaraik vannak, pedig jó intelligenciájúak, és sok az eredeti gondolatuk. Érzékenyek a vegyszerekre.
Az ezoterikusok szerint ezeket a gyerekeket félrediagnosztizálják például Asperger-szindrómával, vagy hiperaktív figyelemzavarral. Ezért azt ajánlják a szülőknek, hogy az orvos által ajánlott módszerek helyett a nevelési stílusukon változtassanak. Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.[2][3][4][5][6]
Kritikák[szerkesztés]
Russell Barkley amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán, ezért fellép a Forer-hatás. Másrészt ezek a gyerekek elesnek az egyébként hatékony kezelésektől.[7][8]
Andreas Fincke és Matthias Pöhlmann teológusok szerint a fogalom erősen optimista, és túlzott reményeket ad a hiperaktív gyerekek szüleinek. Mivel az ezoterikusok elutasítják a hiperaktivitást, mint diagnózist, ezért ők is veszélyt látnak abban, hogy ezek a gyerekek kezelés nélkül maradnak.[9]
Míg az indigógyerek fogalmának hívei átfogó irodalmat mutatnak fel, honlapokat üzemeltetnek, és különféle termékeket, például utazásokat, tanácsadást, és előadásokat kínálnak, addig a kritikák és figyelmeztetések főként a szektaellenes[10] és a szkeptikus[11] irodalomban és honlapokon jelennek meg. Rámutatnak arra, hogy ez már a piacról szól, és hogy a hatóanyagokat, előadásokat és irodalmat tudományos megalapozás nélkül kínálják.[10][12]
A kultúrában[szerkesztés]
- Az Indigo film egy férfi és indigógyerek unokahúga közötti kapcsolatról szól.[13]
- Az Indigo Prophecy számítógépes játékban egy Jade nevű indigógyerek prófétaként lép fel.
- A V is for Vagina albumában a Puscifer együttes az indigógyerekekről is énekel.
- A Watershed együttes egyik éneke az Indigo girl címet viseli.
- Az Indigo Girls együttes már 1995-ben kiadott egy albumot Watershed címmel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Indigo glow: Aura theory interprets behavior of exceptional children“ Archiválva 2006. július 2-i dátummal az Archive.is-en Savannah Thomas Arrigo, cikk a Today's Local News,ban San Marcos, Kalifornia, 2006 július 2.
- ↑ Children: Subtle Therapies for Sensitive Children[halott link]
- ↑ Crystal and Rainbow Children
- ↑ Az Indigoenergy.ca cikke. [2008. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
- ↑ Craig R. Lang: The Indigo Hypothesis – Are Indigo Children a Goal of the Visitor Agenda?. [2009. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
- ↑ Conny Okelberry: The Indigo Children website.. [2008. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
- ↑ John Leland; The New York Times (Hrsg.): Are They Here to Save the World?
- ↑ Jesse Hyde; Dallas Observer (Hrsg.): Little Boy Blue. [2006. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 2.)
- ↑ Az Andreas Fincke, Matthias Pöhlmann: Kompass Sekten und religiöse Weltanschauungen lexikon cikke az indigó gyerekekről. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 2004. S. 105
- ↑ a b http://www.sekten-info-essen.de/texte/indigokinder.htm
- ↑ Archivált másolat. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 8.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 8.)
- ↑ Indigo az internetes filmadatbázisban
Források[szerkesztés]
- Lee Carroll, Jan Tober: Die Indigo Kinder. Eltern aufgepasst ... Die Kinder von morgen sind da!, Koha 1999, ISBN 3-929512-61-0