Indigógyerekek
Egyes ezoterikus körök indigógyerekeknek nevezik azokat a gyerekeket, akiknek különleges pszichikai és spirituális képességeket tulajdonítanak. Az indigógyerekek fogalma ezoterikus körökben nagy népszerűségnek örvend, és számos ezoterikus kiadvány és weboldal foglalkozik vele. Mindazonáltal a pszichológia, a pszichiátria és a pedagógia nem támasztják alá ezeket az elképzeléseket, ezért a tudományos vitákban nem jelennek meg.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Először Nancy Ann Tappe írt róluk 1982-ben megjelent könyvében, az Understanding Your Life Through Colorban. A szerző auralátó, aki az 1970-es évek óta megfigyelt kék, illetve indigó színű aurát. Ma majdnem minden tíz év alatti gyerek ilyen.[1] A fogalmat Lee Carroll és Jan Tober közös könyve (The Indigo Children: The New Kids Have Arrived) tette népszerűvé ezoterikus körökben. Carroll médiumként végzett tevékenysége közben figyelt fel ezekre a gyerekekre. Az újabb generációt kristálygyerekeknek és a legújabat szivárványgyerekeknek nevezik.
Elképzelések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Carroll és Tober szerint az indigógyerekek új, és szokatlan lelki tulajdonságokkal bírnak, mint a nagy önbizalom, és a felsőbbségi tudat. Nehezen kezelhetők: nem fogadnak el maguk fölött tekintélyt, nem bírják a tekintélyelvű nevelést.[2] Nem végzik el azokat a tevékenységeket, amiknek nem látják az értelmét. Nem értik a napi rutinokat sem, a kötött napirend frusztrálja őket. Tanulási és beilleszkedési zavaraik vannak, pedig magas intelligenciájúak, sok az eredeti gondolatuk és lelkileg érettebbek tanáraiknál.[2] Érzékenyek a vegyszerekre.
Az ezoterikusok szerint ezeket a gyerekeket félrediagnosztizálják például Asperger-szindrómával, vagy hiperaktív figyelemzavarral. Ezért azt ajánlják a szülőknek, hogy az orvos által ajánlott módszerek helyett a nevelési stílusukon változtassanak. Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás, az aranykor előhírnökei, ami egy új, hibrid életformát készít elő,[3][4][5][6][7] ahol az emberi faj telepatikus lénnyé fejlődik.[2]
Kritikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Russell Barkley amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán, ezért fellép a Forer-hatás. Másrészt ezek a gyerekek elesnek az egyébként hatékony kezelésektől.[8][9]
Andreas Fincke és Matthias Pöhlmann teológusok szerint a fogalom erősen optimista, és túlzott reményeket ad a hiperaktív gyerekek szüleinek. Mivel az ezoterikusok elutasítják a hiperaktivitást, mint diagnózist, ezért ők is veszélyt látnak abban, hogy ezek a gyerekek kezelés nélkül maradnak.[10]
Míg az indigógyerek fogalmának hívei átfogó irodalmat mutatnak fel, honlapokat üzemeltetnek, és különféle termékeket, például utazásokat, tanácsadást, és előadásokat kínálnak, addig a kritikák és figyelmeztetések főként a szektaellenes[11] és a szkeptikus[12] irodalomban és honlapokon jelennek meg. Rámutatnak arra, hogy ez már a piacról szól, és hogy a hatóanyagokat, előadásokat és irodalmat tudományos megalapozás nélkül kínálják.[11][13]
A kultúrában
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Az Indigo film egy férfi és indigógyerek unokahúga közötti kapcsolatról szól.[14]
- Az Indigo Prophecy számítógépes játékban egy Jade nevű indigógyerek prófétaként lép fel.
- A V is for Vagina albumában a Puscifer együttes az indigógyerekekről is énekel.
- A Watershed együttes egyik éneke az Indigo girl címet viseli.
- Az Indigo Girls együttes már 1995-ben kiadott egy albumot Watershed címmel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ „Indigo glow: Aura theory interprets behavior of exceptional children“ Archiválva 2009. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Savannah Thomas Arrigo, cikk a Today's Local News,ban San Marcos, Kalifornia, 2006 július 2.
- 1 2 3 "Little Boy Blue | Dallas Observer". web.archive.org. 2014. október 31. 2014. október 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. május 24.
- ↑ Children: Subtle Therapies for Sensitive Children[halott link]
- ↑ Crystal and Rainbow Children
- ↑ "Az Indigoenergy.ca cikke". 2008. február 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 7.
- ↑ "Craig R. Lang: The Indigo Hypothesis – Are Indigo Children a Goal of the Visitor Agenda?". 2009. július 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 7.
- ↑ "Conny Okelberry: The Indigo Children website". 2008. január 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 7.
- ↑ John Leland; The New York Times (Hrsg.): Are They Here to Save the World?
- ↑ "Jesse Hyde; Dallas Observer (Hrsg.): Little Boy Blue". 2006. szeptember 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2006. szeptember 2.
- ↑ Az Andreas Fincke, Matthias Pöhlmann: Kompass Sekten und religiöse Weltanschauungen lexikon cikke az indigó gyerekekről. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 2004. S. 105
- 1 2 "Archivált másolat". 2009. december 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 8.
- ↑ "Archivált másolat". 2010. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 8.
- ↑ "Archivált másolat". 2010. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 8.
- ↑ Indigo az internetes filmadatbázisban
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Lee Carroll, Jan Tober: Die Indigo Kinder. Eltern aufgepasst ... Die Kinder von morgen sind da!, Koha 1999, ISBN 3-929512-61-0