Igor Vitaljevics Szavickij
| Igor Vitaljevics Szavickij | |
 | |
| Született | 1915. augusztus 4.[1] Kijev |
| Elhunyt | 1984. július 27. (68 évesen)[1] Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Surikov State Academic Institute of Fine Arts (–1946) |
| Kitüntetései | Order of Outstanding Merit |
| Sírhelye | Nókis |
Igor Vitaljevics Szavickij (orosz nyelven: Игорь Витальевич Савицкий; Kijev, 1915. augusztus 4. – Moszkva, 1984. július 27.) szovjet avantgárd festő, régész és gyűjtő. Ő alapította a később róla elnevezett Állami Művészeti Múzeumot a karakalpaksztáni Nókisban. Az általa alapított múzeum képanyaga, az orosz avantgárd második legnagyobb és legjelentősebb gyűjteménye a világon, melyet egyre inkább elismernek Ázsia egyik premier művészeti intézményének.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tehetős kijevi családban született. 1946-ban végzett a moszkvai Surikov Művészeti Intézetben. 1950-ben a Szovjet Tudományos Akadémia megbízásából részt vett Karakalpaksztánban a Szergej Pavlovics Tolsztov vezette hvárezmirégészeti és néprajzi expedícióban. 1950–1957 között volt az expedíció művésze, dokumentátora, ám ebbéli feladatai mellett Karakalpaksztán nagyobb területeit is felfedezte. Köztük számos ault (falusias település), ahol néprajzi és művészi kivitelű használati tárgyakat talált. Az általa gyűjtött tárgyakat Moszkva és Szentpétervár múzeumaiba küldte.
Az itt töltött idő alatt szerzett élményei, a sztyeppei népek és kultúrájuk lenyűgözően hatottak rá, módszeresen kezdte gyűjteni a karakalpak szőnyegeket, öltözékeket, ékszereket és egyéb műalkotásokat. Ugyanakkor elkezdte gyűjteni a közép-ázsiai művészek rajzait és festményeit, köztük az üzbég iskola, az 1950-es-1960-as évek végének orosz avantgárd rajzait és festményeit, melyeket akkoriban a szovjet hatóságok bűnösnek nyilvánítottak és megsemmisítésre ítéltek.
A múzeum ma mintegy 90 000 darab egységet tartalmaz, köztük grafikákat, festményeket és szobrokat, valamint több ezer tárgyat, textíliát és ékszert, Khorezm ősi civilizációjától a kortárs üzbég és karakalpak művészek műveivel bezárólag. Szavickij itt felfedezett magának egy alkalmazott karakalpak népművészetet. Az ilyen művészet iránti szenvedélye volt egyik fő oka, hogy elhagyta Moszkvát és Nókisbe költözött, és ott is élt haláláig.
1984-ből, 1957 és 1966 közötti időben a térségből gyűjtött kiterjedt gyűjteményi anyagának: ékszereknek, szőnyegeknek, érméknek, ruháknak és egyéb leleteknek sokasága birtokában meggyőzte a hatóságokat saját múzeumuk szükségességéről. 1966-ban kurátorként alapította meg a múzeumot.
Ezt követően Szavickij több ezer közép-ázsiai művész alkotását, köztük B. O'rol Tansiqboyev és Viktor Ufimtsev alkotásait is összegyűjtötte.
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mint tájművész, felfedezte a Karakalpakstan természeti tájainak gazdagságát. Festményeinek nagy része szabadban készült. Munkái pontos és festői módon ábrázolják Karakalpak sajátos varázsát. Savitsky nem rendelkezik felesleges elemekkel a festményeiben, lírizmusa, őszintesége és a természet iránti szeretete magával ragadó.
Szavickij elnyerte az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság tiszteletbeli művésze címet, a Karakalpaksztan Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Népművésze és a Berdakh Köztársasági Díjat.
2002-ben posztumusz megkapta a „Buyuk Khizmatlari Uchun” érdemrendet.
Könyvei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Igor Savitsky Vitalievich: Gossudarstwennyj musei iskusstw karakalpakskoi ASSR. Moszkva 1976
- Igor Savitsky Vitalievich: Narodnoje prikladnoje Iskusstvo karakalpakow. Resba po derewy. Tashkent 1965
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- History of the Museum: [halott link], Archiválva 2020. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).