IV. Szeleukosz szeleukida uralkodó
| IV. Szeleukosz | |
 | |
| Szeleukida király | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 187 – Kr. e. 175 | |
| Elődje | III. Antiokhosz |
| Utódja | IV. Antiokhosz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szeleukidák |
| Született | Kr. e. 217 nem ismert |
| Elhunyt | Kr. e. 175. szeptember 3. (42 évesen) nem ismert |
| Édesapja | III. Antiokhosz |
| Édesanyja | III. Laodiké |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | IV. Laodiké |
| Gyermekei | Antiokhosz I. Démétriosz király V. Laodiké |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Szeleukosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
IV. Szeleukosz Philopatór (Σέλευκος Φιλοπάτωρ, Kr. e. 217 – Kr. e. 175. szeptember 3.) ókori hellenisztikus király, a Szeleukida Birodalom hetedik uralkodója (Kr. e. 187-től haláláig), III. Antiokhosz és Laodiké nevű feleségénék gyermeke volt. Melléknevének jelentése: apját szerető.
III. Antiokhosz oldalán[szerkesztés]
A királyi pár negyedik fiúgyermeke volt, azonban három bátyja, Antiokhosz, Ardüsz és Mithridatész még jóval atyjuk halála előtt elhunyt. Életkora nem ismert, de már Kr. e. 196-ban atyja egy sereg élére nevezte a Kherszonészoszon, hogy újjáépítse a számára székhelynek kiszemelt Lüszimakheia városát. Kr. e. 190-ben, míg III. Antiokhosz a Római Köztársaság, Rhodosz és Pergamon ellen háborúzott, Szeleukosz Aioliszban állomásozott az ióniai városok szemmel tartására, ahol több poliszba be tudott vonulni, így a helyőrsége által elárult Phókaiába is. Ezután II. Eumenész pergamoni király távollétében megpróbálkozott fővárosának ostromával, de Diophanész akháj zsoldosvezér kitartó védekezése elől kénytelen volt meghátrálni. A vereséggel végződő Kr. e. 190-es magnésziai csatában a bal szárnyat vezette II. Attalosz erőivel szemben, de katonáit szétverték, ő maga pedig egészen a phrügiai Apameiáig menekült. A Kr. e. 188-ban megkötött békét követően apja Cnaeus Manlius Vulso consul mellé küldte, hogy segítse seregét a hajdani szövetségesei, Kappadókia és Galatia ellen indított büntetőhadjáratokon.
IV. Szeleukosz királysága[szerkesztés]
Kr. e. 187-ben III. Antiokhosz egy templom kirablása közben életét vesztette, fia pedig ellenállás nélkül örökölte a trónt. Az apameiai béke jelentősen meggyengítette a monarchiát, így általában jobbnak látta békés viszonyt ápolni szomszédaival. Ennek köszönhetően uralma békés, jelentősebb eseményektől mentes volt. Kr. e. 185-ben megújította barátsági szerződését a rómaiakkal szövetséges akháj szövetséggel, Kr. e. 181 táján pedig, miután komoly sereget gyűjtött, végül letett arról, hogy a pontoszi Pharnakésznek fegyveres segítséget nyújtson Pergamon ellen, nehogy kivívja a rómaiak haragját.
Miközben Laodiké nevű lányát Kr. e. 178 táján a Rómával egyre nyíltabban ellenséges Perszeusz makedón királyhoz adta feleségül, röviddel halála előtt jobbnak látta saját fiát, Démétrioszt túszul Rómába küldeni fivére, Antiokhosz helyett. Egyiptommal, ahol Kr. e. 180-ig sógora, V. Ptolemaiosz Epiphanész uralkodott, mindvégig jó viszonyt ápolt, noha utóbbi állítólag halála előtt röviddel Szíria visszahódítását tervezgette.
Szeleukosszal végül egyik főembere, Héliodórosz végzett, aki magának kívánta megkaparintani a főhatalmat. A trónon nemrég hazatért öccse, IV. Antiokhosz Epiphanész követte, de utóbb Szeleukosz fia, I. Démétriosz Szótér is trónra jutott.
Irodalom[szerkesztés]
- Kertész István: A hellénizmus. In: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig. Szerk.: Németh György. Budapest, Osiris, 2005. pp. 257-362
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z). 
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Szeleukosz szeleukida uralkodó témájú kategóriát.
| Előző uralkodó: III. Antiokhosz |
|
Következő uralkodó: IV. Antiokhosz |
