III. Arkhidamosz spártai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
III. Arkhidamosz
III. Arkhidamosz hermája. Nápoly Nemzeti Múzeum
III. Arkhidamosz hermája. Nápoly Nemzeti Múzeum

Spárta királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 360 Kr. e. 338
Elődje II. Agészilaosz
Utódja II. Agisz
Életrajzi adatok
Született i. e. 4. század
Elhunyt Kr. e. 338
Manduria
Édesapja II. Agészilaosz
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Arkhidamosz témájú médiaállományokat.

III. Arkhidamosz (i. e. 400i. e. 338) spártai király. A leuktrai csata után sikeresen védte meg Spártát az Epameinóndasz vezette thébai támadástól i. e. 362-ben. A megmerevedett társadalmi rendszerű Spárta katonai dominanciája III. Arkhidamosz kiváló hadvezéri képességeinek köszönhetően néhány évtizedig a növekvő thébai hegemónia ellenére a Peloponnészoszon még fennmaradt. Sőt némileg ez erősödött is, hisz i. e. 344-343-ban a spártai gyarmat, Tarentum hívására egy zsoldosokból álló sereggel áthajózott Itáliába. Az ottani harcokban esett el. 22 évig tartó uralkodása alatt Spárta hatalma olyannyira helyreállt, hogy i. e. 340-es évtized második felében már elhagyhatta Spártát és egy zsoldos sereggel a spártaiak itáliai gyarmatának, Tarentumnak a segítségére sietett. Ott több győztes csatát vívott a lucaniai és messzapiusz törzsek ellen, de i. e. 338-ban a manduriai csatában életét vesztette.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

III. Arkhidamosz királyi sarj volt. Apja II. Agészilaosz spártai király volt, aki a spártai királyok között az egyik legerősebb egyéniséggel bírt és nem kis része volt elvakult önbizalmának a leuktrai vereségben. A csatában szétzilált spártai sereg teljes megsemmisülését III. Arkhidamosz akadályozta meg, aki a megmaradt spártaiakat sikeresen hazavezette. Apja idős korára való tekintettel átengedte fiának a hadvezetést, aki Spárta hatalmának helyreállítása céljából i. e. 367-ben, majd 364-ben az árkádiaiak ellen győztes hadjáratokat vezetett. Az egyikben úgy nyert csatát, hogy egyetlen katonát sem vesztett.

I. e. 362-ben Epameindódasz ismét Spártára támadt megakadályozandó annak további erősödését, de III. Arkhidamosz visszaverte a támadást és a thébai sereg visszavonult a félszigetről. I. e. 360-ban II. Agészilaosz halála után III. Arkhidamosz lett a király. Királyként kitartóan háborúzott minden olyan állam ellen, aki ellenállt Spárta ismételt hegemón törekvésének és nem ismerte el vezető szerepét a Peloponnészoszon. I. e. 355 és 346 között többször segítette a phókisziakat a harmadik szent háborúban. Növekvő tekintélyét mutatja, hogy Iszokratész őt kérte fel a görög államok közös hadjáratának vezetésére a perzsák ellen.

A görög politikai-katonai helyzet III. Arkhidamosz idején[szerkesztés]

A peloponnészoszi háborúban győztes Spárta gazdaságilag, katonailag meggyengült. A harcokban csak kisebb részvételt vállaló Thébának élére került vezér, Epameindódasz forradalmasította a falanxokkal vívott csatákban alkalmazott taktikát, melynek eredményeként a leuktrai-csatában Spárta döntő vereséget szenvedett. Az athéni demokrácia ugyanekkor még a háborús károk helyreállítása mellett már a polisz szintű függetlenség és a görög poliszok makedón vezetéssel történő egyesítése vitájával volt elfoglalva. A két szemben álló álláspont fő képviselői: Démoszthenész illetve Iszokratész volt.

Összegzés[szerkesztés]

III. Arkhidamosz államférfiként, hadvezérként is az ókor nagyjai között említett, aki személyes bátorságával is kitűnt és Plutarkhosz leírása szerint a spártaiak uralkodása alatt úgy érezték „...mintha Spárta lemosta volna a meg nem érdemlett gyalázatot, és mintha újra régi fényben látnák ragyogni az ősi dicsőséget.”


Előző uralkodó:
II. Agészilaosz
Spárta eurüpóntida királya
Kr. e. 399Kr. e. 360
Az Istár-kapu részlete
Következő uralkodó:
III. Agisz

Források[szerkesztés]