II. György Frigyes Ágost moszkitó király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. György Frigyes Ágost
George Frédéric Augustus II, king of Mosquito Coast.jpg

Moszkitó Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
1842 1865
Elődje Róbert Károly Frigyes
Utódja Vilmos Henrik Clarence
Született 1833
Spanish Town
Elhunyt 1864 (30-31 évesen)
Bluefields
Édesapja Róbert Károly Frigyes

II. György Frigyes Ágost (1833–1865) a Moszkitó Királyság uralkodója volt 1842 és 1865 között. Uralkodása alatt az ország a nemzetközi versengés színterévé vált földrajzi helyzete miatt.

Fiatalkora[szerkesztés]

Róbert Károly Frigyes legidősebb fiaként született 1833 körül. 1840-ben apja létrehozott egy rendeletet, amely szerint egy tanács fogja vezetni az országot, egészen fia nagykorúvá válásáig. A rendelet emellett különleges jogkörökkel ruházta fel MacDonald tábornokot, aki így biztosítani tudta a törvények betartását és a hivatalos anglikán vallás szabad gyakorlását, amely 1840 óta az ország hivatalos vallása volt.[1]

Uralkodása[szerkesztés]

Apja halálakor György csak 9 éves volt, a régenstanács vezetését az előre megbízott személyek vezették. Habár a törvényt hivatalosan elfogadták, Nagy-Britannia mégis elutasította a tanács működését különböző okokra hivatkozva. A brit kormány 1843 május 4-én egy másik régenstanácsot állított fel Wellington, Johnson és Lowrey tábornokok vezetésével.[2] A csupán 12 éves ifjút a hagyományt követve Belize-ben koronázták meg 1845 május 7-én.[3] Egy év múlva a király feloszlatta a régenstanácsokat és egy teljesen újat nevezett ki, tagjai főként bluefieldsi kreolok, és indiánok voltak akik a fővárosban üléseztek.[4]

A tanács a király nevében több törvényt is elfogadott, többek között egy helyi vezetésű fegyveres csoportot, valamint megszüntették a letelepedési törvényt betarthatatlansága miatt. Az "indián törvények és vámok" rendelkezés is hatályát vesztette, mivel nem lehetett kordában tartani a tömeges fakivágásokat.[5]

György támogatta Nagy-Britanniát, és engedélyezte a brit ellenőrök tevékenységét a királyságon belül, politikai és kapcsolattartási szövetség lévén. Támogatásával 1844-ben a britek újra megalapították a protektortust azzal a céllal, hogy stratégiai érdekeltségüket kiterjesszék Közép-Amerikára. Ezeknek a döntéseknek nyomán a királyság központját Bluefields-be helyezték. 1848-ban megszerezték Nicaraguától San Juan del Norte-t, ahol szoros együttműködést alakítottak ki a Brit Királyi Haditengerészettel. A város elfoglalásával Nagy-Britannia és a Moszkitó Királyság egy stratégiailag fontos pontot szereztek meg, amely lehetőséget adott az Atlanti- és a Csendes-óceán összekötésére.

A déli irányú expanzióval sikerült magukra haragítani Nicaraguát, Hondurast, valamint az Egyesült Államokat, akik a brit befolyás csökkentéséért küzdöttek a régióban. 1850 és 1854 között több brit-amerikai összetűzés következett be a megszállt városban, aminek következtében Nagy-Britannia visszavonulót fúj és aláírta a Managuai Szerződést. A feltételek szerint Nagy-Britanniának el kellett ismernie Nicaragua fennhatóságát a Moszkitó-parton, akik autonóm kormányt nyertek, valamint a király maradhatott az ország vezetője.[6] A szerződés keretében Györgynek le kellett mondania királyi címéről, de ezt sikerült elhalasztania. Emellett az ország(rész) hivatalos elnevezése Moszkitó Rezervátum (spanyolul:Reserva Mosquita) lett.

A nemzetközi szerződés jelentőségét tovább erősíti, hogy sem Nicaragua, sem Nagy-Britannia nem gyakorolhatott nyomást, vethetett ki adót vagy annektálhatta a területet. A szerződés következtében nem változott a Moszkitó Királyság és az uralkodó státusza a belügyek intézésében. 1861-ben György, már örökös kormányzóként kezdeményezte a szerződés következtében az alkotmány módosítását. Ezt el is fogadták, alapjait a Managuai szerződésre és az 1846-os törvényekre fektették. Ezzel együtt létrehoztak egy kétkamarás törvényhozó testületet, amelynek tagjait választással jelölték ki (csak írni-olvasni tudó, megfelelő vagyon tulajdonnal rendelkező férfiak vehettek részt). A rendszer lehetővé tette a kreol többségű és a moszkitó indiánok közötti hatalom megosztását.[7]

Jelleme[szerkesztés]

Györgyöt gyakran együgyűnek, értelmetlennek jellemezték a brit kormány tagjai és az amerikai írók, például E. G. Squier. Többségük a britek bábjának tekintették és azzal okolták, hogy működésképtelenné tette országa kormányát, mert nem tudott önuralmat gyakorolni.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 'British and Foreign State Papers (1849-50)' 38 (London, 1862), pp. 794-795.
  2. Archives of British Honduras, ed. John Burdon, 3 vols., London, (1931-1934) 3: 64.
  3. Archives of British Honduras, 3: 72.
  4. Constitution of the Council of State, 10 September 1846 in Eleonore von Oertzen, Lioba Rossbach and Volker Wüderlich, The Nicaraguan Mosquitia in Historical Documents, 1844-1927: The Dynamics of Ethnic and Regional History (Berlin: Reimer Verlag, 1990) pp. 106-108.
  5. Council of State decrees, 5 October, 8 October, 12 October and 17 November 1846 in von Oertzen, Rossback and Wünderlich, Nicaraguan Mosquitia pp. 110-121.
  6. Michael Olien, "Micro\Macro Linkages: Political Structures on the Mosquito Coast, 1845-64," Ethnohistory 34/3 (1987): 256-87.
  7. "Municipal Constitution of the Mosquito Reserve", in von Oertzen, Rossback and Wunderlich, Nicaraguan Mosquitia, pp. 318-335.
  8. Richard Cobden. The Letters of Richard Cobden: Volume III: 1854-1859. OUP Oxford (2012. július 5.) „"We have set up a king of Mosquitia—a savage chief whom we took to Jamaica to crown and anoint & then set up as "his majesty" over a few thousand wandering uncivilized Indians... Of course he is only a puppet in our hands, & virtually we are the rulers of the Mosquito coast..."” 

További információk[szerkesztés]

  • Buyers, Christopher: Mosquitos (angol nyelven). The Royal Ark, 2010. [2019. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 11.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a George Augustus Frederic II című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.