I. Ignác konstantinápolyi pátriárka
| I. Ignác | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
| Született | 798 Konstantinápoly | ||||
| Elhunyt | 877. október 23. (79 évesen) Konstantinápoly | ||||
| Felekezet | Chalcedonian Christianity | ||||
| Püspökségi ideje 847. július 3. – 858. október 23. | |||||
| Püspökségi ideje 867. november 23. – 877. október 23. | |||||
| |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ignác témájú médiaállományokat. | |||||
I. (Szent) Ignác (ógörögül: Ιγνάτιος, latinul: Ignatius), (798 – 877. október 23.) konstantinápolyi pátriárka 847-től 858-ig, és 867-től haláláig.
A később rövid ideig Bizánc császáraként uralkodó Rhangabé Mihály fiaként született. Mihály utóda, Örmény Leó alatt a képrombolás ellen küzdött, 847-ben pedig Teodóra császárnő támogatásával konstantinápolyi patriárkává nevezték ki. Pátriárkaként keményen ostorozta III. Mikhaél bizánci császár erkölcstelen életmódját. Miután feddései hiábavalóak voltak, kiátkozta az egyházból a zülöttség fő okozójának tartott Bardaszt, aki a császár nagybátyja volt, és többek közt a tulajdon menyével élt tilalmas viszonyban. A sértett Bardasz ezért rávette a császárt, hogy Ignácot száműzze az Adalar szigetcsoporthoz tartozó Terebinthos (Sedefadası) szigetre, a pátriárkai székbe pedig Phótioszt helyeztette. Ugyan I. Miklós pápa erélyesen kikelt a döntés leváltása ellen, de Ignácot csak III. Mihály utóda, I. Baszileiosz bizánci császár helyezte vissza a székébe 867-ben. Ignác haláláig, 877-ig a görög egyház élén maradt.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pallas, i. h.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Ignác (2), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. december 5.
