Hátborzongató völgy
Az esztétikában a hátborzongató völgy (angol nyelven: uncanny valley, japán nyelven: 不気味の谷 bukimi no tani) egy feltételezett kapcsolat egy tárgy emberhez való hasonlósága és a tárgyra adott érzelmi reakció között. A koncepció azt sugallja, hogy az olyan humanoid tárgyak, amelyek tökéletlenül hasonlítanak a valódi emberi lényekre, a nyugtalanság és az ellenszenv furcsa vagy furcsán ismerős érzéseit váltják ki a megfigyelőkből. A "völgy" az emberi megfigyelőnek a másolattal szembeni affinitásának csökkenését jelzi, egy olyan viszonyt, amely egyébként a másolat emberi hasonlóságával növekszik.
Példák találhatók a robotikában, a 3D-s számítógépes animációkban és az élethű babákban. A virtuális valóság, a kiterjesztett valóság és a fotorealisztikus számítógépes animációk egyre nagyobb elterjedésével a "völgyet" az alkotás valósághűségére reagálva idézték, ahogy az a valóságtól való megkülönböztethetetlenséghez közelít. A hátborzongató völgy hipotézis azt jósolja, hogy egy majdnem emberinek tűnő entitás azt kockáztatja, hogy hideg, hátborzongató érzéseket vált ki a nézőkből.
Etimológia[szerkesztés]
Maszahiro Mori robotikaprofesszor 1970-ben azonosította először a fogalmat, és a "不気味の谷現象" ("bukimi no tani genshō") kifejezéssel fogalmazta meg.[1] 1978-ban Jasia Reichardt Robots: Fact, Fiction, and Prediction című könyvében a kifejezést hátborzongató völgyként fordította le.[2] Idővel ez a fordítás a fogalmat akaratlanul is összekapcsolta Ernst Jentsch 1906-os A hátborzongató pszichológiájáról című esszéjében megalkotott pszichoanalitikus fogalommal, a hátborzongatóval,[3][4] amelyet aztán Sigmund Freud 1919-es A hátborzongató (Das Unheimliche) című esszéjében[5] híres kritikával illetett és kibővített.
Hipotézis[szerkesztés]
Mori eredeti hipotézise szerint, ahogy egy robot megjelenése egyre emberibbé válik, egyes megfigyelők érzelmi reakciója a robotra egyre pozitívabbá és empatikusabbá válik, egészen addig a pontig, amíg el nem éri azt a pontot, amelyen túl a reakció gyorsan erős undorba fordul. Ahogy azonban a robot megjelenése egyre kevésbé válik megkülönböztethetővé az embertől, az érzelmi reakció ismét pozitívvá válik, és megközelíti az ember-ember empátiaszintet.[7]
Ez az a terület, ahol a valamennyire emberi és a teljesen emberi entitás közötti megjelenésű és mozgású robot által kiváltott taszító reakció a hátborzongató völgy. Az elnevezés azt a gondolatot ragadja meg, hogy egy majdnem ember kinézetű robot egyes emberek számára túlságosan furcsának tűnik, a furcsaság érzését kelti, és így nem váltja ki a produktív ember-robot interakcióhoz szükséges empátiás választ.[7]
Elméleti alap[szerkesztés]
Számos elméletet javasoltak a jelenség hátterében álló kognitív mechanizmus magyarázatára:
- Párválasztás: Az arc és a test látható, e tulajdonságokat előre jelző vonásai alapján az alacsony termékenységű, rossz hormonális egészségű vagy nem hatékony immunrendszerrel rendelkező társak kiválasztásának elkerülésére irányuló, kifejlődött kognitív mechanizmus aktiválásával averziót vált ki.[8]
- Kórokozók elkerülése: A hátborzongató ingerek aktiválhatnak egy olyan kognitív mechanizmust, amely eredetileg arra fejlődött ki, hogy a potenciális kórokozóforrások elkerülését motiválja az undorválasz kiváltásával. „Minél emberibbnek tűnik egy organizmus, annál erősebb az ellenszenv a hibáival szemben, mivel (1) a hibák betegségre utalnak, (2) az emberibbnek tűnő organizmusok genetikailag közelebb állnak az emberhez, és (3) a genetikai hasonlósággal nő a betegséget okozó baktériumok, vírusok és más paraziták elkapásának valószínűsége.”[8] Az androidok, robotok és más animált emberi karakterek vizuális anomáliái riadalmi és undorító reakciókat váltanak ki, hasonlóan a hullákéhoz és a láthatóan beteg egyedekéhez.[9][10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mori, M. (2012). „The uncanny valley”. IEEE Robotics and Automation, New York City 19 (2), 98–100. o, Kiadó: Institute of Electrical and Electronics Engineers. DOI:10.1109/MRA.2012.2192811.
- ↑ Kageki, Norri (2012. június 12.). „An Uncanny Mind: Masahiro Mori on the Uncanny Valley and Beyond”. IEEE Spectrum, New York City, Kiadó: Institute of Electrical and Electronics Engineers. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
- ↑ Jentsch, Ernst (1906. augusztus 25.). „Zur Psychologie des Unheimlichen” (german nyelven). Psychiatrisch-Neurologische Wochenschrift 8 (22), 195–198. o. [2019. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 13.)
- ↑ (2009. július 8.) „Empathy with inanimate objects and the uncanny valley”. Minds and Machines, Heidelberg, Germnany 19 (3), 345–359. o, Kiadó: Springer. DOI:10.1007/s11023-009-9158-2.
- ↑ Freud, Sigmund. The Uncanny. New York City: Penguin Publishing, 123. o. (2003. április 30.). ISBN 9780142437476
- ↑ Tinwell, Angela. The Uncanny Valley in Games and Animation. CRC Press, 165–. o. (2014. december 4.). ISBN 9781466586956
- ↑ a b (2012) „The uncanny valley”. IEEE Robotics & Automation Magazine 19 (2), 98–100. o. DOI:10.1109/MRA.2012.2192811.
- ↑ a b Rhodes, G. & Zebrowitz, L. A. (eds) (2002). Facial Attractiveness: Evolutionary, Cognitive, and Social Perspectives, Ablex Publishing.
- ↑ Applied Evolutionary Psychology. Oxford University Press, 423. o. (2012. április 30.). ISBN 9780199586073
- ↑ (2010. március 1.) „Danger Avoidance: An Evolutionary Explanation of Uncanny Valley”. Biological Theory 5 (1), 12–14. o. DOI:10.1162/BIOT_a_00016. ISSN 1555-5542.
További információk[szerkesztés]
- Miklósi, Ádám and Korondi, Péter and Matellán, Vicente and Gácsi, Márta. "Ethorobotics: A New Approach to Human-Robot Relationship". Frontiers in Psychology, 2017, 8, p. 958
- Your Brain on Androids UCSD news release about human brain and the uncanny valley.
- Almost too human and lifelike for comfort—research journal for an uncanny valley PhD project
- Relation between motion and appearance is communication between androids and humans
- Wired article: "Why is this man smiling?", June 2002.
- The Uncanny valley Archiválva 2022. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben - a visual explanation of the hypothesis with the application in gaming.
