Hules Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hules Béla
Született 1926. november 29.
Zalabér
Elhunyt 2002. március 7. (75 évesen)
Tinnye
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, költő, filozófus, eszperantista, egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hules Béla témájú médiaállományokat.

Hules Béla (Adalberto Hulesˆ) (Zalabér, 1926. november 29.Tinnye, 2002. március 7.) magyar író, költő, filozófus, eszperantista, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Zalaegerszegen és Székesfehérváron végezte el. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia szakán kezdte, majd 1947–1951 között az ELTE BTK magyar–latin szakán fejezte be. 1951–1957 között Nagykanizsán tanított. Az 1956-os forradalomban folytatott tevékenysége miatt 1957-ben letartóztatták, 1958-ban viszont szabadlábra helyezték. 1958-ban a fővárosba költözött. 1958–1961 között tudományos kutatóként dolgozott. 1961–1964 között alkalmi fordító volt. 1964–1967 között Mohácson oktatott. 1967–1968 között a Pécsi Tanárképző Főiskola eszperantó tanára volt. 1969–1979 között a Pécsi Vízműnél gépkezelőként dolgozott. 1979-ben nyugdíjba vonult. 1995–2000 között a Vadamosi Füzetek sorozat szerkesztője volt. 2001-től Tinnyén élt.

Kétnyelvű emléktáblája Budapesten (VIII. ker., Kőfaragó utca 3)

Művei[szerkesztés]

  • Adalberto Hules: Katoj kaj ĉˆevaloj; Bp., HEA, 1982
  • Magányos iniciálé (versek, 1985)
  • Egér-pillanat (versek, 1996)
  • Hulló levelek vére (versek, 1997)
  • Jó és rossz (1999)
  • Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép – avagy melyik lábunkra álljunk? (2000)
  • Aki A-t mond, mondjon B-t is (versek, 2001)

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]