Horváth József Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth József Mária
Életrajzi adatok
Született1931. december 20.
Pécs
Elhunyt2019. október 21. (87 évesen)[1]
Tevékenységzeneszerző, tanár
SablonWikidataSegítség

Horváth József Mária (Josef Maria Horvath) (Pécs, 1931. december 20. – Salzburg, 2019. október 21.) magyar-osztrák zeneszerző, a salzburgi Mozarteum professor emeritusa.

Élete[szerkesztés]

A pécsi konzervatóriumban zongora szakot végzett Opritia Máriánál, és Takács Jenőnél tanult összhangzattant. Majd 1949 és 1956 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Solymos Péter volt zongoraprofesszora, zeneszerzést Szabó Ferencnél, vezénylést Somogyi László karmesternél tanult. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Zeneszerzés és zongora tanulmányait 1957-61 között a salzburgi Mozarteumban folytatta, ahol 1962-től 2000-ben való emeritálásáig zeneelméletet, ellenpontot, valamint az új zene elméletét és gyakorlatát tanította.

Alapító tagja a Salzburgi Számítógépes Zenei Központnak. A montreali Jeunesses Musicales Nemzetközi Zeneszerzésversenyen 1. díjat nyert. Lilly-Lehmann-éremmel és Körner-díjjal tüntették ki. Megkapta az Osztrák Állami Díjat is.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Passacaglia for string orchestra (1955)
  • Redundanz 1, for wind octet (1966)
  • Redundanz 2, for string quartet (1967)
  • Redundanz 3, for wind octet and string quartet (1968)
  • Tombeau de Gigue, for orchestra (1971)
  • Melencolia for solo violin solo and orchestra (1972)
  • Sothis, for 13 instruments (1977)
  • Sonata piccola, for organ (2005)

Elektronikus- és számítógépes zenén kívül vokális műveket (misét, requiemet, dalokat), hangszeres- és zenekari műveket írt, megzenésítette a finn Kanteletárat is.

Források[szerkesztés]

  1. Salzburgwiki (német nyelven)