Horváth Júlia Borbála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Horváth Júlia Borbála
Horvathjuliaborbala.jpg
Állampolgársága magyar
Foglalkozása író, kulturális antropológus, zenész

Horváth Júlia Borbála,[1] PhD – író, kulturális antropológus. Szépirodalmi műveiben, cikkeiben és tudományos kutatásaiban is leginkább sorsok, női életutak, hétköznapi figurák nem hétköznapi történeteivel foglalkozik. Munkájával és elkötelezettségével a valódi civil öntudat helyreállítását igyekszik elősegíteni. Célja a szélsőséges gender-központú női vonal ellenében a józan női képviselet, s kereteinek megerősítése.

Életpályája[szerkesztés]

1991-ig válogatott sportoló, többszörös Magyar Bajnok, számos világverseny helyezettje egypár- és négypárevezősben. A sportoló pálya alatt/után bölcsészeti- és nyelvi tanulmányokat folytatott, zenélt, hivatásos előadóművész, magyar sztár-zenekarokkal turnézott, szaxofonzenekart alapított.

A kilencvenes végén filmes- és újságírói képesítést szerzett (KOS-18), majd a Magyar Televízió 'Théma' szerkesztőségben dolgozott; dokumentumfilmeket forgatott. Vezető napi- és hetilapokban tárcákat, riportokat, novellákat írt (2010-ig), jelenleg a Budapest Folyóirat állandó szerzője; életképek, városi legendák nyomában jár. 2013-ban három társával megalapította az Oroszlános Udvar kulturális magazint, amelyet napjainkra egy személyben szerkeszt,

Publikációi jelentek meg a XXI. századi nőtípus, az intermentalitás című témában (részletesebben ld. lentebb). Tizenegy részes dokumentumfilm-sorozatot készített a női és a férfi szerepek felcserélődéséről. Kulturális antropológus kutatóként kidolgozta a köztes- vagy intermentalitás fogalomrendszerét, és a Corvinus Egyetemen PhD címet szerzett. Rövidesen megjelent első tanulmánykötete (Újnőkorszak, 2008), amelyet a második rész követett (Lánylegény, 2015).

2014-ben jelent meg első szépirodalmi kötete (33 áthalló).

2016-ban a Magyar Írószövetség és a Canon szépirodalmi pályázat nyertese lett, ugyanabban az évben NKA alkotói ösztöndíjas. 2017-ben három hónapot töltött Pozsonyban a PIM – V4 Rezidens Program – ösztöndíjasaként.

Legutóbbi regényében (Anyádat! 2018) ajánlójában így ír: 'E könyvet kutatói, szépírói, de leginkább női tapasztalataim alapján írtam, amellyel megkísérelek egy olyan területet bemutatni, amelyet férfi nem ismerhet: a gyöngébb nem hallgatag félelmeit.'

Tanulmánykötetek[szerkesztés]

  • 2008. Újnőkorszak (L’Harmattan Kiadó) ISBN: 9789632361017
  • 2015. Lánylegény (L’Harmattan Kiadó) ISBN: 9789632369464

Szépirodalmi kötetek[szerkesztés]

  • 2014. 33 áthalló c. – prózakötet (Ab Ovo) ISBN: 9786155353512
  • 2014. Egy város képei. Budapest Plusz c. – tárcanovellák (Budapest füzetek) ISSN: 2064-8304
  • 2016. Munkakönyv – kisregény (Ab Ovo) ISBN: 9786155640049
  • 2018. március 8. Anyádat! – kisregény (Szülőföld Kiadó) ISBN: 9786155847059

Az intermentalitás (IM)[szerkesztés]

A köztes- vagy intermentalitás újonnan alkotott fogalom, amely Horváth Júlia Borbála több, mint tizenöt évvel ezelőtt kezdett társadalomtudományi kutatássorozatának eredménye.

" Kiindulópont: Az anya-háziasszony-partner-dolgozó prioritás az ezredfordulóra tartósan megfordulni látszik, s a biológiai determináltságra alapozott társadalmi különbségek eltörlését sugallja. Korábban a nemi szerepek között a férfias és a nőies sztereotípiák elkülönítve futottak, az anya és az apa feladatköre és státusa elvált egymástól. Az új szerepeknek a nők csak életstílusuk, gondolkodásuk megváltoztatásával tudtak megfelelni. A létfenntartás gyakorlati fogalma átalakult, amelynek teljesítése újabb technikákat követelt. Leginkább a nők részére, mivel a közéleti megnyilvánulást, a képzettséget, gyakorlatot, és az érvényesülést alig néhány évtizede gyakorolhatták. A mentalitásváltozás hatására a tradicionális női szerepek háttérbe szorultak, és a sztereotip férfiszerepek követése az érvényesülés érdekében kvalifikálódott."[2]

A kevert társadalmi nemi szerepek új mentalitásformákat hoztak létre, amelyek önmagukban lehetnek férfiasak, és nőiesek. A vizsgálati eredmények elemzésekor konstruálhatóvá vált egy definíció, amely a nemek mentalitásváltozására utalt.

A szerint: a köztes mentalitás olyan törvényszerűen bekövetkezett jellegzetesség, ami a nőknek a férfiakkal egyenjogúvá válási törekvése, ill. az önállósodás, önfenntartás révén alakulhatott ki. Jellegzetesség abban az értelemben, hogy a nők mentális képességeinek fokozatos felszínre kerülése, a képzettség, a közéleti részvétel lehetőségének elnyerése, és az érvényesüléshez szükséges tulajdonságok átvételét kívánja meg tőlük.

'Az intermentalitás olyan megváltozott gondolkodási s abból adódó viselkedési forma, amelyben az egyén a hagyományos mentalitásából kimozdulva a másik nem hagyományosan elfogadott mentalitásának átvételével él, cselekszik, gondolkodik. "[3]

Az intermentalitás szóösszetétel tökéletesen visszaadja a jelentését: a férfi- és női mentalitás- viselkedés- és kommunikációs jegyek közötti választóvonal fokozatos eltűnése; a sztereotip határok átlépése formájában.

'A nemek megváltozott mentalitása, az intermentalitás fogalomrendszere nem eszme-alkotás, vagy kimódolt társadalmi útmutatás céljával alakult ki. Ilyen értelemben nem minősített, hanem konstatált jelenségként értékelhető. Leírása a (társadalmi) nemi szerepek változását tartalmazza – ellentétben a szélsőséges gender-irányzatokkal -, amelyek mesterségesen relativizálják a biológiai nemet. Az intermentalitás fogalma férfi és nő

természetes megkülönböztethetőségére épül, és nem egy szűkebb csoportra vonatkoztatható

irányultság propagandáját hirdeti.'[4]

Publikációk, előadások[szerkesztés]

  • Szemelvények: mai magyar nők nyelvhasználata. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, 2007. II/1.[5]
  • A matriarchátus mint aranykor, az intermentalitás hőskora. E-tudomány, 2010/3.[6]
  • A nemek köztes mentalitása. Hitel, 2013/V.[7]
  • Férfi és női mentalitásminták a médiában. In.: Gecső Tamás, Sárdi Csilla (szerkesztő): Nyelvhasználat a médiában. Tinta Tankönyvkiadó, 2013.[8]
  • Intermentality. E-conom, 2016. V/2.[9]
  • A férfiak nőtörténelme (Arisztotelész és a nemi hierarchia). Közelítések, 2017/1–2. sz.[10]
  • Pristine modernity (The History of Women by Men I-II.). Kultúra és közösség (KÉK) 2017/IV.[11]
  • Női beszély. XXI. századi nőtípus, az intermentalitás

Recenziók (IM)[szerkesztés]

  • A. Gergely András: Lánylegény és női terek. Kultúra és Közösség, IV. folyam VI. évfolyam 2015/III. szám.[12]
  • Czibere Ibolya-Takács Izolda: A determinizmus zsarnoksága. Lánylegény[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]