Henrieta Delavrancea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henrieta Delavrancea
Született 1897. október 11.
Bukarest
Elhunyt 1987. március 3. (89 évesen)
Bukarest
Nemzetisége román
Házastársa Emile Gibory
Munkái
Jelentős épületei snagovi palota(wd)
bukaresti Capitol mozi
A Wikimédia Commons tartalmaz Henrieta Delavrancea témájú médiaállományokat.
A bukaresti Capitol mozi

Henrieta Delavrancea (Bukarest, 1897. október 19. – Bukarest, 1987. március 3.) román építész; az egyik első nő, akit felvettek a bukaresti Építészeti Főiskolára. Mivel az első világháború miatt megszakította a tanulmányait, nem volt az első női végzősök között. Munkásságával jelentősen hozzájárult a modernista román építészethez.

Élete[szerkesztés]

Szülei Barbu Ștefănescu Delavrancea író, politikus és Maria Lupaşcu voltak.[1] Felsőosztálybeli családja révén gyermekkorában a román társadalom jelesei vették körül; egyik korai mentora Ion Mincu volt,[2][3] az egyik legismertebb román építész, az építészetben a nemzeti identitás megőrzésének szószólója.[4] 1913-ban iratkozott be az Építészeti Főiskolára, ahol a húszfős évfolyamban egyetlen nő volt rajta kívül Marioara Ioanovici.[1] 1916-ban a háború miatt félbeszakította tanulmányait,[5] és ápolónőként dolgozott.[5]

1918-ban házasodtak össze Emile Gibory-val; rövid ideig Párizsban éltek, majd a hegyek közé, Nehoiuba költöztek. Két év múltán Penteleu(wd) környékére költöztek, de 1924-ben Delavrancea a tanulmányai folytatása mellett döntött.[1] 1926[5]-1927-ben szerzett oklevelet, és utóbb azt állította, hogy a negyedik építésznő volt az országban Ada Zăgănescu, Virginia Andreescu és Mimi Friedman után. Ez nem feltétlenül igaz, mivel a Román Építészek Társaságában 1924-ben hat regisztrált női tag volt: Maria Cotescu(wd), Irineu Maria Friedman, Virginia Andreescu Haret, Maria Hogas, Antonetta Ioanovici és Ada Zăgănescu.[6] Másrészt viszont Delavrancea 1921-ben tervezte az első házat, még a főiskola elvégzése előtt.[5]

A következő műve saját otthonának terve volt, amely 1925-ben készült el.[7] Számos lakóházat és középületet tervezett, köztük huszonkét tengerparti házat Balcsikban[6] többek között Gheorghe Rasoviceanu tábornok, Mircea Cancicov,(wd) Ion Pillat és Elisa Ştirbei(wd) számára. Szintén ő tervezte meg Mária román királyné balcsiki palotájának(wd) a testőrségi pavilonját és teapavilonját.[8] Huszonnyolc villát és öt templomot épített szerte az országban, és az ő műve a Miklós román királyi herceg számára épített snagovi palota(wd) is. A munkásságához tartozik legalább három bukaresti kórház és a Higiéniai és Közegészségügyi Intézet székháza,[5][6] a bukaresti Capitol mozi, a bukaresti francia konzulátus és az oravicabányai prefektúra épülete.[6]

Delavrancea az egyik legismertebb román építésznő, és a modernista iskola jelentős képviselője.[2] Stílusa hatással volt a modern román építészetre[8] azáltal, hogy a hagyományos formákat és helyi motívumokat funkcionális, modern értelemben értelmezte újjá. Balcsiki házaiban köveket használt a sziklás tengerpart utánzására, és az ellentét kedvéért gyakran tervezett nagyméretű mellvédeket. A tengerparti építkezéshez szükséges speciális alapozásnál gyámköveket használt.[1] A második világháború után rehabilitációs és állagmegóvási projekteken dolgozott.[9] A kommunista rendszer idején tizenkilenc évig az Egészségügyi Minisztérium tervezőközösségében dolgozott.[7]

Delavrancea-Gibory 1987. március 26-án hunyt el Bukarestben.[7] Halála után számos kiállítást szerveztek munkáiról.[10][11]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c d Simina Stan. „Henrieta Delavrancea Gibory”, Jurnalul, 2009. augusztus 15.. [2015. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. május 7.) 
  2. a b Petrescu 2012, 7. o.
  3. Să ne cinstim românii – episodul 29: Familia Delavrancea. Scrie Liber, 2012. február 13. [2015. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 7.)
  4. Machedon & Scoffham 1999, 2. o.
  5. a b c d e Raluca Livia Niculae (2012. május 29.). „Architecture, a career option for women? Romania case”. Review of Applied Socio-Economic Research 4 (2), 8. o, Kiadó: Pro Global Science Association. ISSN 2247-6172. (Hozzáférés ideje: 2016. május 7.)  
  6. a b c d Raluca Niculae (2012. május 29.). „Gender issues in architectural education: feminine paradigm”. Review of Applied Socio-Economic Research 3 (1), 144-152. o, Kiadó: Pro Global Science Association. ISSN 2247-6172. (Hozzáférés ideje: 2016. május 7.)  
  7. a b c George Marcu: Henrieta Delavrancea-Gibory. Enciclopedia României, 2012 (Hozzáférés: 2016. május 7.)
  8. a b Petrescu 2012, 63. o.
  9. Marcia Feuerstein (2000. május 29.). „New Acquisitions: Women Architects in Romania”. IAWA Newsletter, Blacksburg, Virginia 12, 1-4. o, Kiadó: Virginia Polytechnic Institute and State University. (Hozzáférés ideje: 2016. május 7.)  
  10. Henrieta Delavrancea-Gibory. Muzeul Naţional de Artă al României, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés: 2016. május 7.)
  11. Henrieta Delavrancea-Gibory, arhitectură 1930-1940. Arhi Forum, 2011. február 3. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 7.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henrieta Delavrancea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Henrieta Delavrancea Gibory: arhitectură 1930 - 1940. Bucharest: Editura Simetria (2011. május 29.). ISBN 978-973-1872-10-0