Heleioporus eyrei
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Heleioporus eyrei (Gray, 1845) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Heleioporus eyrei témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Heleioporus eyrei témájú médiaállományokat és Heleioporus eyrei témájú kategóriát. |
A Heleioporus eyrei a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Heleioporus nembe tartozó faj.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Edward John Eyre felfedező tiszteletére kapta. Eyre volt az első fehér ember, aki 1841-ben átkelt a Nullarbor-síkságon.[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának a Darling-hegyvonulatig húzódó óceánparti síkságain honos. Elterjedési területének határai északon Geraldton, keleten Esperance városok. Elterjedési területének mérete körülbelül 92 000 km².
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes méretű békafaj: a hímek mérete elérheti a 6,6 cm-t, a nőstényeké a 6,3 cm-t. Alakja kerekded, feje nagy méretű, nagy szemei kidülledők. Hátának bőre barna színű, fehér, szürke vagy sárga márványos mintázattal, hasi oldala fehér. Karjai és lábai egy ásóbékához mérten viszonylag rövidek. A Heleioporus nem többi fajától eltérően, hímjének első ujján, a belső oldalon nem találhatók hüvelykkinövések.
Életmódja[szerkesztés]
Élőhelye homokos talajú mocsaras vidék, ahol a talajba ásott üregekben rejtőzködik a ragadozók elől, az üreg egyben védi a kiszáradástól is. A hímek az üregekből hívják énekükkel a nőstényeket, az amplexus az üregekben történik. A nőstény az üreg aljára 80–500 petét helyez el habágyba. A kifejlődés a habágyon belül megy végbe, a kikelés akkor következik be, amikor az üreget az esővíz elárasztja. Az ebihalak szokásos vízi átalakuláson mennek át.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési tartományán belül több védett terület is található.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 22.) (angolul)
- Gray, 1845 : Description of some new Australian animals in Eyre, 1845 : Journals of Expeditions of Discovery into Central Australia and Overland from Adelaide to King George's Sound in the Years 1840-1, vol. 1, p. 405-411 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Heleioporus eyrei az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- Barker, J.. A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty & Sons (1995). ISBN 0-949324-61-2
