Heinrich Lenz
| Heinrich Lenz | |
 |
|
| Született | |
|
Tartu[3][4] |
|
| Elhunyt | |
| 1865. február 10. (60 évesen)[1] Róma[5][4] |
|
| Állampolgársága | orosz |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Tartui Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Lenz témájú médiaállományokat.
|
|
Heinrich Friedrich Emil Lenz (Dorpat, 1804. február 12. – Róma, 1865. február 10.) balti-német fizikus.
Életpályája és munkássága[szerkesztés]
A gimnázium elvégzése után a dorpati egyetemen kémiát és fizikát tanult. Sokirányú érdeklődése kiteljesedett, amikor részt vett Otto von Kotzebue (1787–1846) világ körüli expedíciójában 1823 és 1826 között. Az expedíció alatt méréseket végzett a légnyomással, a tengervíz sótartalmával, hőmérsékletével és sűrűségével kapcsolatban.
Visszatérése után a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagja lett, és 1840-től a Szentpétervári Egyetemen dolgozott. 1840 és 1863 között a matematikai és fizikai kar dékánja, majd haláláig rektor volt.
1831-től érdeklődése az elektromágneses jelenségek felé fordult. Tanulmányozta Michael Faraday munkásságát, és eközben fedezte fel a később róla elnevezett Lenz-törvényt. Az elektrotípia is foglalkoztatta, ennek során az elsők között alkotott galvanoplasztikai szobrokat.
Tudományos értekezései főként a Szentpétervári Tudományos Akadémia kiadványaiban és a Poggendorff-féle évkönyvekben jelentek meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b unspecified calendar
- ↑ 5899000090
- ↑ Integrált katalógustár, 2014. december 11.
- ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Ленц Эмилий Христианович
- ↑ Integrált katalógustár, 2014. december 31.
Források[szerkesztés]
- Életrajza a Museum of Learning honlapján
- Életrajza a Pallas nagylexikonban
- Magyar Larousse, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992
|
