Heinrich Lenz
| Heinrich Lenz (Heinrich Friedrich Emil Lenz) | |
 | |
| Született |
1804. március 24.[1][2] Tartu[3][4] |
| Elhunyt |
1865. január 29. (60 évesen)[5] Róma[6][4] |
| Állampolgársága | orosz |
| Gyermekei | Robert Lenz |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Császári Dorpati Egyetem |
| Halál oka | agyvérzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Lenz témájú médiaállományokat. | |
Heinrich Friedrich Emil Lenz (Dorpat, 1804. február 12. – Róma, 1865. február 10.) balti-német fizikus.
Életpályája és munkássága[szerkesztés]
A gimnázium elvégzése után a dorpati egyetemen kémiát és fizikát tanult. Sokirányú érdeklődése kiteljesedett, amikor részt vett Otto von Kotzebue (1787–1846) világ körüli expedíciójában 1823 és 1826 között. Az expedíció alatt méréseket végzett a légnyomással, a tengervíz sótartalmával, hőmérsékletével és sűrűségével kapcsolatban.
Visszatérése után a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagja lett, és 1840-től a Szentpétervári Egyetemen dolgozott. 1840 és 1863 között a matematikai és fizikai kar dékánja, majd haláláig rektor volt.
1831-től érdeklődése az elektromágneses jelenségek felé fordult. Tanulmányozta Michael Faraday munkásságát, és eközben fedezte fel a később róla elnevezett Lenz-törvényt. Az elektrotípia is foglalkoztatta, ennek során az elsők között alkotott galvanoplasztikai szobrokat.
Tudományos értekezései főként a Szentpétervári Tudományos Akadémia kiadványaiban és a Poggendorff-féle évkönyvekben jelentek meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Eesti entsüklopeedia, 5899000090
- ↑ https://dea.digar.ee/cgi-bin/dea?a=d&d=sirpjavasar19781229.1.13&srpos=9&e=--1821---2016--et-25--1--txt-txIN%7ctxTI%7ctxAU%7ctxTA-emil+lenz---------#
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ленц Эмилий Христианович, 2015. szeptember 28.
- ↑ unspecified calendar, assumed julian
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források[szerkesztés]
- Életrajza a Museum of Learning honlapján
- Életrajza a Pallas nagylexikonban
- Magyar Larousse, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992
|
