Hegedűverseny (Beethoven)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hegedűverseny
versenymű
Ludwig Van Beethoven.jpg

Szerző Ludwig van Beethoven
Opusszám op. 61.
Keletkezés 1806
Ajánlás Stephan von Breuning
Ősbemutató 1806
Megjelenés 1808

Hangnem D-dúr
Hangszerelés 1 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonóskar
Időtartam kb. 45 perc
Tételek

1. tétel – Allegro, ma non troppo
2. tétel – Larghetto

3. tétel – Rondo

Ludwig van Beethoven D-dúr hegedűversenye (op. 61.) 1806-ban készült, a komponista egyetlen e műfajban készült alkotása, „a hegedűversenyek fejedelme”,[1] a klasszikus hegedűirodalom páratlan remeke.[2]

A darab keletkezése[szerkesztés]

A hegedűversenyt Franz Clement, a korszak híres hegedűművésze rendelte meg Beethoventől. Ismerve Beethoven munkastílusát, hogy egyszerre több darabon is dolgozgat, ezért szelíd sürgetésként a bemutató időpontját is kitűzte, 1806. december 23-ára. Mindemellett rendszeresen meg is látogatta a zeneszerzőt, hogy ellenőrizze a munka haladását. Carl Czerny, a későbbi zongorista és zenepedagógus, Beethoven növendéke volt akkor, és ő számolt be arról, hogy mestere viszonylag gyorsan elkészült a hegedűversennyel – fejben –, de néhány vázlaton kívül nem jegyezte le. A bemutató úgy zajlott le a Theater an der Wien színháztermében, hogy Clement egyetlen zenekari próba nélkül, a frissen írt kottából játszotta le a hegedűversenyt. A korabeli zenészeknek, így Clementnek sem okozott problémát a „blattolás”, már csak azért sem, mert a gyakori látogatások révén ismerte a darab lényegét, és a zenekarok is hozzászoktak a próba nélküli játékhoz.

A bemutató sikert hozott a zeneszerző számára, a közönség lelkesedett, de a kritikusok és a szakmabeliek egy része túlságosan „újszerűnek” ítélte, Beethoven régi stílusát, az I. szimfónia és a megszokott darabok szellemiségét hiányolták.

A hegedűversenyt Beethoven később zongoraversennyé is átírta, ez azonban nem vált maradandóvá. A D-dúr hegedűverseny annyira a hegedű sajátosságaira épül, annyira anyagszerűen van megírva, hogy egyszerűen nem is válhatott mássá.

A zene[szerkesztés]

A versenymű dallamfűzésében népzenére emlékeztető elemeket fedezhetünk fel. A darab a korabeli hegedűsöktől komoly technikai képzettséget kívánt, ám komoly kihívást jelent napjaink „csak” virtuóz hegedűsei számára is, a hangszer mélyről fakadó, bensőséges hangjának megszólaltatása okán. Szerkesztésében fontos, hogy a zenekart és a szólistát egyenrangú szereppel ruházza fel, ugyanakkor a zenekari bevezető részek mégis kiemelik, előkészítik a magánszólam ünnepélyességét.

A hegedűverseny háromtételes:

  1. Allegro, ma non troppo
  2. Larghetto
  3. Rondo

A szonátaformában megírt első tételben viszonylag hosszú, mintegy három perces zenekari bevezető készíti elő a hegedű belépését. Jellegzetes az indító öt üstdobütés alkalmazása a zenekari expozíció elején, ami a versenymű további részeiben is felidéződik, akár más hangszereken is. A hegedűszólam virtuóz menetekkel indít, amit a főtéma bemutatása követ. A melléktémát a zenekar szólaltatja meg a hegedű trillái alatt.

A második, lassú tétel is zenekari bevezetővel indul, alaptémája egyszerű, lírai, mindössze három hangból áll, ám ezt a hegedű a tétel során sohasem játssza el, egyszer mintegy körbeöleli, máskor mintha válaszolna rá. Az első tételben bemutatott pontozott ritmusképlet itt is megjelenik.

A zárótétel rondót a hegedű indítja, közvetlenül (attaca) a középső tétel kadenciája után, a zenekar pedig finoman követi. A többször visszatérő téma „vadászat” jellegű, 6/8-os ütemben. Fontos megjegyezni, hogy a zenekari kürtök itt is – mint végig a versenymű során – rendszeresen alátámasztják a hegedű szólamát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Molnár Antal. 31. old.
  2. Pándi Marianne. 105. old.

Források[szerkesztés]

  • Molnár Antal: Ludwig van Beethoven: Hegedűverseny. A hét zeneműve, 1973/1. Zeneműkiadó, Budapest, 1973.
  • Pándi Marianne: Hangversenykalauz II. – Versenyművek. Zeneműkiadó, Budapest, 1973.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap