Hajnal Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hajnal Antal
Hajnal Antal.png
Született 1838. szeptember 1.
Makó
Elhunyt 1907. január 17. (68 évesen)
Fiume
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vízépítő mérnök
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1859)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal Antal témájú médiaállományokat.

Hajnal Antal (Makó, 1838. szeptember 1.Fiume, 1907. január 17.) magyar mérnök, a fiumei kikötő tervezője, a Nemzetközi Vöröskereszt aktivistája.

Élete[szerkesztés]

Emléktáblája Makón, a Kálvin téren
(A makói emléktáblák listája)

Makón született 1838. szeptember 1-én. Édesapja református lelkész és tanár volt. Szülőháza az akkori paplak volt, helyén ma óvoda áll, aminek falán emléktábla őrzi a város szülöttének emlékét. Budapesten, a Műegyetemen végezte tanulmányait, ott 1859-ben szerzett diplomát, később Európa több városában is megfordult tanulmányútja során. Ezután Békéscsabára ment, ahol az az akkori vármegye alkalmazásában dolgozott. Utána függetlenül a hivataloktól fölmérési vízrendezési munkákon dolgozott magánmérnökként. 1867-ben állami hivatalokat vállalt, 1873-ban a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium alkalmazottja lett, főmérnöki beosztásban. Egy ideig folyószabályozási és a vasúti közlekedési hálózattal kapcsolatos ügyeken dolgozott, majd figyelme a Fiume kikötője felé fordult, annak karbantartója, fejlesztője lett. Akkoriban az jelentős bővítésre szorult; Hajnal Antal szakirodalmi munkát is megjelentetett a témával kapcsolatban Fiume és kikötője címen. A megbízást a tervre 1884-ben nyerte el. 1889-től a kivitelezési munkálatokat haláláig irányította osztálytanácsosi és a királyi tengerészet műszaki ügyvezetői posztban. Élete során aktív tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, valamint a fiumei Vöröskeresztnek. 1885-ben erejét meghaladva támogatta az 1885-ös kolerajárvány áldozatait. 1907. január 17-én hunyt el Fiuméban.

Művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Makón 1988-ban emléktáblát avattak tiszteletére

Források[szerkesztés]