Gyertyánffy Berta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gyertyánffy Berta
Született 1819. március 13.[1]
Tolvád
Elhunyt 1882. december 22. (63 évesen)[2][3]
Nagyszentmiklós
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festőművész

Bobdai Gyertyánffy Berta (Tolvád, 1819. március 13.Nagyszentmiklós, 1882. december 22.[4]) magyar festő- és zongoraművész, Wittelsbach Erzsébet magyar királyné palotahölgye, gróf Nákó Kálmán politikus felesége, gróf Nákó Sándor nagyanyja. Halálával kihalt a Gyertyánffy család tolvádi ága.

Életútja[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Apai ágon az örmény eredetű, a mai Románia területén tevékenykedő nemes bobdai Gyertyánffy család sarja. Eredeti nevük Dserák, amelynek örményről magyarra fordított jelentése gyertya. Családját 1795-ben emelték nemesi rangra, a nemeslevél címert is tartalmazott.

1819-ben született bobdai Gyertyánffy Dávid és Bydeskuthy Jeanette egyetlen ismert lányaként. Kisgyermek volt, mikor édesanyja meghalt, édesapja 1827-ben újranősült ivándai Karátson Vilmával (becenevén: Mina), akitől Bertának született egy féltestvére, Gyertyánffy Lilla.[5]

A vajdasági Nagybecskereken ismerkedett meg egy bálon férjével, gróf Nákó Kálmán politikussal, aki 1842. június 9-én vette őt nőül. Apósa és anyósa, gróf Nákó Sándor és Festetics Terézia grófnő ellenezték házasságukat, mivel a Gyertyánffy család nem rendelkezett főnemesi ranggal. A legenda szerint Nákó Kálmán revolvert fogott a helyi papra,[6] hogy kiadja házassági nyilatkozatukat. Nákó Kálmán 1862 és 1864 között építette a nagyszentmiklósi Nákó-kastélyt. E birtokuk mellett a bécsi palotájukban (a későbbi Dorotheum épülete) és a schwarzaui kastélyukban is éltek. A párnak két gyermeke született:

  • Nákó Malvina (1843. október 11 – 1863. augusztus 19.),
  • Nákó Sándor (Bécs, 1846. december 9. – Arco, 1889. december 22.), felesége Wittenberg Szabina Erzsébet. Az ő gyermekük volt ifjabb gróf Nákó Sándor.

Gyertyánffy Bertát 1867-ben palotahölggyé nevezte ki Erzsébet királyné olyan nagyasszonyok mellett, mint Kendeffy Katinka vagy Pálffy Gabriella.

Művészként[szerkesztés]

A kor egyik legműveltebb nője volt, szalonját zenészek és festők látogatták, közöttük Richard Wagner és Liszt Ferenc is,[7] emellett férjével buzgó műgyűjtők voltak. Bécsben olyan prominens művészek társáságát élvezte, mint Hans Makart, Carl Rahl, August von Pettenkofen, Charles Müller vagy Giacomo Meyerbeer.

A Sankt Pölten-i Angolkisasszonyok zárdájában tanult rajzolni. 1839 és 1840 között a tolvádi Gyertyánffy-kúriában tartózkodó Friedrich Baudri vándorfestőtől sajátította el az olajfestés technikáját. Közte és mestere között kölcsönös vonzalom alakult ki, ezt megakadályozva édesapja, Gyertyánffy Dávid elküldte a birtokról a művészt. Ezt követően Ignaz Raffalttól és Friedrich von Amerlingtől tanult festészetet Bécsben. Amerling 1855-ben olajfestményt készített róla.[8] Az említett mű ma a Szépművészeti Múzeum tulajdona. Amerlingen kívül Franz Ádámnak, Josep Neugebauernek, Franz Lenbachnak és Franz Schortzbergnek is modellt állt.[9] Gyertyánffy leggyakrabban portrékat alkotott. Cigánylány és Pirkó című képeit jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria őrzi,[10] de előbbi korábban a Bécsi Műtörténeti Múzeumban volt kiállítva. A festői karrieren kívül tehetséges zongoraművésznő volt, jótékonysági hangversenyeken lépett fel cigányzenészekből álló kíséretével.

Többek között olyan helyeken is megfordult, mint Egyiptom, Franciaország, Bayreuth.

Halála és öröksége[szerkesztés]

Élete végén családi tragédiák következtek be: anyósa és édesapja hét hónap különbséggel 1873-ban, nagynénje 1874-ben, mostohaanyja 1880-ban hunyt el.

1882. december 23-án reggel nyolc órakor Nagyszentmiklóson rövid szenvedés után szívhűdésben elhunyt. 1882. december 25-én temették el római katolikus szertartás szerint a családi sírboltba.[11] Emlékére 1883-ban férje megalapította Nagyszentmiklóson a Berta Közkórházat, amely ma is működik.

1906-ban gyűjteményes tárlata volt az Iparművészeti Múzeumban.[12]

2016-ban Nagyszentmiklóson kiállítottak egy őt és férjét ábrázoló életnagyságú szobrot, mely Aurel Gheorghe Ardeleanu alkotása. A szobrászművész korábban 2012-ben a pár gyermekéről, gróf Nákó Sándorról készített szintén életnagyságú szobrot.

Forrás[szerkesztés]