Gyertyánffy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Gyertyánffy család örmény eredetű magyar nemesi család. Nemesi címét a kolozsvári Antal és testvérei: Lukács, Kristóf és Jónás szerezték 1795-ben. Antal, Lukács és Kristóf 1806-ban a Torontál vármegyei, egyenként több ezer holdat kitevő Bobda, Gyér és Tolvádia uradalmak birtokosai lettek, és felvették a bobdai előnevet. Utódaik jelentős szerepet játszottak a vármegye politikai és gazdasági életében. Kristóf építtette 1815-ben a mai Anker-palota helyén a Gyertyánffy-házat, mely Pest első négy emeletes háza volt. Jónás és utódai, akik a család előnév és földbirtok nélküli ágát alkották, Brassóban telepedtek le, ahol a város jelentős kereskedőcsaládjává váltak; egy részük később Udvarhelyszékre települt át.

Nevezetes családtagok[szerkesztés]

Dávid (Kolozsvár, 1795 – Gyér, 1878) Torontál vármegye követe volt az 1832-1836-os országgyűlésen. Kereskedelmi kérdésekben reformer, a nemesi előjogok vonatkozásában konzervatív álláspontot képviselt, 1845 és 1848 között a megye főispáni adminisztrátora volt.[1]

  • Lajos (Bobda, 1810 – Görz, 1876) utazó 1840-ben bejárta Egyiptomot, tőle származnak az L. Gyertyanffy feliratok az Abu Szimbel-i sziklatemplom egyik szobrán és más egyiptomi látnivalókon.[2]
Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta
  • Jónás (Brassó, 1813 - ?) alapította az 1830-as évtized második felében a szentkeresztbányai vaskohót, mely később Székelyföld legjelentősebb vasüzemévé vált.[4]
  • Ferenc (Vargyas, 1827– Sepsiszentgyörgy, 1849) hadnagyként szerzett magának hírnevet az 1848-49-es szabadságharcban, Gál Sándor ezredes székelyföldi hadseregében. Hősi halált halt a tragikus kimenetelű 1849. július 5-i sepsiszentgyörgyi csatában.[5]

István (Tibód, 1834 – Budapest, 1930) a budai Pedagogium (a mai ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, valamint nevét viselő ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola jogelődje) igazgatójaként működött 1873-tól a század végéig, ugyanebben az időben a legnagyobb példányszámú pedagógiai lap, a Néptanítók Lapjának szerkesztője volt. Az általa írt tankönyveket és módszertani könyveket széles körben használták a magyarországi polgári iskolákban és tanítóképzőkben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen. Budapest, 1996, 70. 75. 261. 312. o. (Várostörténeti tanulmányok 2.)
  2. Gaboda Péter: Egy reformkori utazó feliratai Felső-Egyiptomban és Alsó-Núbiában. A rejtélyes „L. Gyertyanffy” monogram feloldása. In: Emlékkönyv a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem fennállásának 15. évfordulójára 2002-2017. Budapest, 2017, 115-130.o.
  3. Budapesti Hírlap, 26. évf. 69. sz. (1906. március 11.) és 79. sz. (1906. március 21.)
  4. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Hasonmás kiad. Szekszárd : Babits, I. kötet, 82. o.
  5. Szőcs János: Az első csíki újság, a Hadi Lap (1849). In: Murányi János (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Csíkszereda, 2007, 239-242. 248. 250. o.

Források[szerkesztés]

  • Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, 2010, 287-306. o.
  • Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, 1911, 50., 103. és 124. o.
  • Fancsali János: Adatok a brassói Gyertyánffyak történetéhez. Magyarörmény Kulturális Lapok, 2002/3, 62-66. o.
  • Gyertyánfy András: A Gyertyánffy család története a 19. században. Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Budapest, [2018]. (Erdélyi Örmény Múzeum 26.)