Gravataí
| Gravataí | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Porto Alegre | ||
| Alapítás éve | 1880 | ||
| Polgármester | Luiz Ariano Zaffalon | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 265 070 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 26 m | ||
| Terület | 463,758 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 56′ 36″, ny. h. 50° 59′ 38″Koordináták: d. sz. 29° 56′ 36″, ny. h. 50° 59′ 38″ | |||
 | |||
| Gravataí weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gravataí témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Gravataí egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). Népességét 2021-ben 285 564 főre becsülték,[2] ezzel az állam ötödik legnépesebb községe volt.
Története[szerkesztés]
A környék földjeit a 18. század első felében osztották ki királyi földadományokként (sesmarias). Első telepesként Antônio de Souza Fernandot említik. 1763-ban falut alapítottak Nossa Senhora dos Anjos néven, ahova José Marcelino de Figueiredo guaranikat telepített le, akiknek többsége az uruguayi missziókból menekült el. A lakosok főként mezőgazdasággal foglalkoztak (búzatermesztés, szarvasmarha-tenyésztés). Figueiredo kormányzó középületeket építtetett, iskolát és mezőgazdasági inasképzőt nyitott, fazekasműhelyt alapított; a szegénységben élő indiánok megsegítésére, taníttatására a Rio de Janeiro-i tanácstól is támogatást kért, de elutasították. 1774-ben kápolna épült (temploma csak 1855-ben készült el). 1779-ben Nossa Senhora dos Anjosnak 2563 lakosa volt, azonban Figueiredo távozása után a falu hanyatlani kezdett, lakosságának felét néhány év alatt elvesztette. 1795-ben megalakult plébániája (korábban Viamãotól függött), és Porto Alegre kerületévé nyilvánították.[3][4]
1880-ban független községgé alakult Nossa Senhora dos Anjos de Gravataí néven (Gravataí a községet délről határoló folyó neve, amely a Guaíba-tóba ömlik). 1903-ban telefonszolgáltatás létesült. Az állam fővárosához való közelsége miatt nagy léptekkel fejlődött és fontos gazdasági központ szerepét töltötte be.[3] Az 1930-as években villamosították a települést, lekövezték az utcákat, új városközpontot építettek. A 20. század közepéig fő jövedelme a manióka termesztéséből származott, majd megjelent az ipar: ipari park létesült, ahol a General Motors is gyárat nyitott.[5]
Leírása[szerkesztés]
Székhelye Gravataí, további kerületei Barro Vermelho, Ipiranga, Itacolomi, Morungava.[4] A község jó vízrajzi rendszerrel rendelkezik, termékeny földjei alkalmasak a mezőgazdaságra.[3] A 21. században gazdasága az iparra és a szolgáltatásokra összpontosul; a község lakosainak 96%-a városon lakik.[6]
Híres szülöttei[szerkesztés]
- Joaquim Antônio de Alencastre alezredes, aki az argentin–brazil háborúban (1825–1828) harcolt[3]
- Feliciano José Rodrigues de Araújo Prates, akit 1852-ben Rio Grande do Sul első püspökének választottak[3]
- André Machado De Moraes Sarmento tanácsos, Porto Alegre polgármestere 1869 és 1871 között[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Gravataí. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ a b c d e f Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 246–250. o. (1959)
- ↑ a b História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ História de Gravataí. cmgravatai.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: Gravataí. Sebrae/RS, 2019. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
