Gradistye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gradistye (Gradište)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségKutjevo
Jogállás falu
Irányítószám 34343
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség152 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gradistye (Horvátország)
Gradistye
Gradistye
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 15″, k. h. 17° 56′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 15″, k. h. 17° 56′ 30″

Gradistye (horvátul: Gradište, 1910 és 1991 között Gradište Bekteško) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 22, közúton 25 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főúttól északra, Bektež és Bošnjaci között fekszik.

Története[szerkesztés]

A határában előkerült régészeti leletek alapján itt már a történelem előtti időkben lakott emberi település volt. A középkori Gradistye első írásos említése feltételezhetően 1251-ben a közeli horsovai birtok határleírásában Szent Miklós templomának földjeként szerepel. Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát és Péter nevű papját az 1335 körül kelt pápai tizedjegyzék említi. 1330-ban Károly Róbert király utasítására a pozsegai káptalan oklevelében leírják a gotói (Kutjevo) és a gradistyei birtokok határát, mely szerint a gradistyei birtok via magnaként említett ősi kereskedelmi úttól délen egészen a Longya folyóig terjedt. 1343-ban Lajos király a gradistyei birtokot Szécsi Miklós szlavón bánnak és testvérének Ivánkának adományozta. Az adománylevélben a birtok „Poss. Gradyscha” alakban szerepel. Az ő utódaik a Szécsiek és felső-lendvai Herczegek birtokolták az uradalmat a 14. és a 15. században is az 1413-ban itt épített várkastéllyal együtt. Róla kapta a nevét a település. 1347-ben, majd 1413-ban is említik Szent Miklós tiszteletére szentelt kőtemplomát. 1413-ban 68 jobbágytelek tartozott hozzá és vámszedőhely volt. [2] 1440-1441-ben I. Ulászló hívei megostromolták, majd újra a Szécsieké volt. 1483-ban vásártartási joggal rendelekezett, 1499-ben pedig mezővárosként (oppidum) említik. Utolsó írásos emítése 1535-ben történt, amikor Ferdinánd király Tahy Istvánnak engedte át. A török az 1536. szeptember 15. és november 6. közötti időben foglalta el. Megmaradt lakossága áttért az iszlám hitre, melléjük Boszniából pravoszláv szerbek érkeztek. A török kiűzése után a muzulmán lakosság Boszniába távozott. 1698-ban „Gradische” néven 11 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. [3] Középkori templomának maradványai 1702-ben még látszottak. A 18. században újabb szerbek települtek be.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gradiste”néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gradistye” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gradistye” néven 76 házzal és 482 ortodox vallású lakossal találjuk. [5]

A településnek 1857-ben 468, 1910-ben 704 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%a szerb, 10%-a horvát, 3%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 88%-a szerb, 10%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 152 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
468 482 467 574 654 704 696 833 575 551 522 385 324 301 246 152

Nevezetességei[szerkesztés]

A Legszentebb Istenanya születése tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]