Gotland póni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotland póni
Gotlandsruss.jpg
Első helyezett 11 éves gotland poni (Turku, 2009.)
Származási hely  Svédország
Vérmérséklet melegvérű
Testfelépítés erősen csapott far, gyenge hátulsó lábak
Marmagasság 125-130 cm
Fejforma értelmes fej
Eredete Gotland
Élettere istállóban érdemes tartani
Hasznosítása Hátasló
Jegyzet
Sportlónak csak meghatározott lovas sportágakban használható, hobbilónak kiválóan használható.

A gotlandi póni Gotland szigetéről származó kisméretű lófajta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltehetően a svéd Gotland vagy Skogruss póni legrégibb skandináv fajta és sokat megőrzött primitív karakteréből. Ezek a lovak valamikor félvad körülmények között éltek a balti-tenger Gotland-szigetén és a svédországi Löjsta erdőkben. Sokan vannak, akik gotland lóként használják a nevét. Erre 125-130 cm-es marmagasságával bőven rácáfol a fajta. Elődök lehettek a Tarpán és az arab fajták.

Tenyésztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pónik Gotlandról származnak, ahol már valószínűleg a kőkorszak óta éltek. Sokan úgy tartják, eredetük a tarpánra vezethető vissza, de minden tény szerint az utóbbi évszázadokban arab vér is került beléjük. Napjainkban szelektív tenyésztésük tart, gondosan megválasztják a szülőket. Ma már Svédországnak magára a Skandináv-félszigetre eső területein is folyik a tenyésztésük.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • rövid nyak
  • könnyű és keskeny törzs, ennek ellenére kitartó fajta
  • gyakran fejletlenek a hátulsó lábak
  • a farok mélyen tűzött
  • csapott far
  • a lapockák (noha erősek), meglehetősen meredekek

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a Gotlandot, mint sokoldalú munkapónit használták, de modern példányaikat inkább hátaslóként részesítik előnyben. Ezek kiválóan teljesítnek ugró- és ügetőversenyeken. A mozgásuk lépésben és ügetésben fürge, de a vágta nem igazán a fajta jármódja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 978-963-286-471-6
  • Josee Hermsen: Lovak enciklopédiája. Ford. Horváth Ildikó. Ventus Libro Kiadó, 2006. ISBN 978-963-9546-74-5
  • A ló- és pónitartás nagykönyve, Békési József (szerkesztésében). Gold Book, 2006. ISBN 963-426-002-0

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]