Gonda Béla (mérnök, 1851–1933)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gonda Béla
1902-ben
1902-ben
Született1851. december 28.[1][2]
Szőlőske[2]
Elhunyt1933. augusztus 7. (81 évesen)[1][2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaNagy Irma
Foglalkozása
  • vízépítő mérnök
  • szakíró
Iskolái
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gonda Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gonda Béla (Szőlőske, 1851. december 28.1933. augusztus 7.) magyar mérnök, szakíró, tanár, a Vaskapu-szoros szabályozója, a magyar tengerkutatás megszervezője. Nagy Irma tanítóképző-intézeti igazgató férje.

Életútja[szerkesztés]

Zemplén vármegyében született, apja, Gonda Péter református lelkész volt.

1869-ig a Sárospataki Református Gimnáziumban, majd a bécsi és a budapesti műszaki egyetemeken tanult, itt töltött három év után tanulmányait félbeszakítván, 1872-ben a Felső Torontáli Ármentesítő Társulat nagyszabású zsilipépítési, ármentesítő és belvízrendező munkálatainál vállalt állást, ahonnan másfél év múlva a műegyetemre visszatért és tanulmányait 1875-ben befejezte.

1875–76-ban a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémia hallgatója, mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, emellett öntözéssel kapcsolatos előadásokat is tartott.

1882-ben a közmunka- és közlekedésügyi miniszter műszaki tanácsának főmérnöke lett, következő évtől a Vaskapu szabályozásáért, a hajózásért és kikötőépítésért felelős főosztály vezetője lett. A Vaskapu szabályozásában végzett munkájáért Magyarországon és külföldön is számos kitüntetést kapott.

1912-ben vonult nyugdíjba. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.

Újságírói munkája[szerkesztés]

1871-től a Szily Kálmán alapította Természettudományi Közlöny munkatársa. 1877-ben megindította a Gazdasági Mérnök című hetilapot, melyet 1880-ban Műszaki Hetilap címmel gazdasági információs lappá fejlesztett. 1880-ban és a rákövetkező évben az Ellenőr című lapot is szerkesztette. 1897-ben újabb szaklapot alapított, Magyar Hajózás címmel. Később ő szerkesztette A Tenger című szaklapot is.

Tanári munkája[szerkesztés]

1878-tól tanított a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és a budapesti műegyetemen, 1880-tól a Felső Ipariskolában, később a Budapesti Külkereskedelmi Akadémián.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

1918-ban megalapította a Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda Részvénytársaságot és a Bethlen könyvkereskedést. A magyar református közélet aktív résztvevője volt.

Tudományos expedíciókat szervezett az Adriai-tengerre. A budapesti VIII. kerületi Baross utcában tengerészeti szakkönyvtárat hozott létre. Vezette az Adria Egyesületet, amely bekapcsolódott a két világháború közti magyar revizionista propagandába és tagja közt volt többek közt Horthy Miklós kormányzó és Herczeg Ferenc író, a Magyar Revizionista Liga elnöke.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2005-ben (47/1-1-5).

Fontosabb művei[szerkesztés]

Társszerzője volt a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Fiume és a magyar-horvát tengerpart című kötetének. 1922 és 1924 közt jelent meg szerkesztésében a Bethlen naptár (Magyar református családok képes naptára).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)

Források[szerkesztés]