Gommern
Gommern | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Tartomány | Szász-Anhalt | ||
Járás | Jerichower Land | ||
Irányítószám | 39245 | ||
Körzethívószám | 039200 | ||
Rendszám | JL | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 10 543 fő (2019. szept. 30.)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 65,9 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 52 m | ||
Terület | 159,98 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 52° 04′ 26″, k. h. 11° 49′ 23″Koordináták: é. sz. 52° 04′ 26″, k. h. 11° 49′ 23″ | |||
![]() | |||
Elhelyezkedése Jerichower Land térképén | |||
Gommern weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gommern témájú médiaállományokat. |
Gommern település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 10 543 fő (2019. szeptember 30.).[1] +/-
Fekvése[szerkesztés]
Magdeburg délkeleti szomszédjában fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nevét a 948-as évektől a Brandenburg-i egyházmegye alapító okiratában említették Guntmiri néven. A 12. században Gommern a Szászországhoz tartozott. 1298-tól 1308-ig Gommern a Magdeburg-i érsekségé, 1418-tól 1539-ig Magdeburg városához tartozott.
1607-ben a népesség közel 20 százaléka a pestis áldozata lett. Gommernben 1584 és 1704 között boszorkányperek folytak, mely során 16 embert fogtak perbe, közülük kettő a kínzás után meghalt. Margarethe Wödin (1584) és Gertraut Gensicke (1632).
A harmincéves háborúban Gommern nagyrészét a Pappenheim alatti császári csapatok pusztították el, de 1635-ben megkezdődött a város újjáépítése. 1666-ban a Gommern piaci jogokat szerzett, a 17. század végére a lakosság ismét 600-ra emelkedett.
A 18. század végére a város szerény ipari infrastruktúrával is rendelkezett: szövő gyárakkal, sörfőzdékkel és dohánygyárral. Németország gazdasági fellendülése nyomán a 19. század utolsó negyedévben itt is új vállalkozások telepedtek le, köztük egy karton gyár, a cukorgyár, a cipőgyár és malom. Ezenkívül a Gommern a faanyag és gabonafélék fontos kereskedelmi központjává is vált. A bányákat, amelyek egy ideig a város déli részén működtek, még nagyobb mértékben kihasználták. 1889-ben egy kis vasútvonalat is alapítottak Pretzienhez. Ebben az időszakban a kőbányák 900 alkalmazottal a legnagyobb munkaadóvá váltak.
Galéria[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b https://www.statistikportal.de/de/produkte/gemeindeverzeichnis, Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2020. március 1.
|