Gommern

	Gommern
	; Gommern címere
	; Gommern címere
	Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Szász-Anhalt
Járás	Jerichower járás
Irányítószám	39245
Körzethívószám	039200
Rendszám	JL
Testvérvárosok	Lista Saint-Jean-de-la-Ruelle
	Népesség
Teljes népesség	10 464 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	65,41 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	52 m
Terület	159,98 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	é. sz. 52° 04′ 26″, k. h. 11° 49′ 23″52.073889°N 11.823056°EKoordináták: é. sz. 52° 04′ 26″, k. h. 11° 49′ 23″52.073889°N 11.823056°E
	Gommern Pozíció Szász-Anhalt térképén
	Elhelyezkedése Jerichower járás térképén
	Gommern weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gommern témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Gommern település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 10 464 fő (2023. december 31.).^[1]

Fekvése

Magdeburg délkeleti szomszédjában fekvő település.

Története

Nevét a 948-as évektől a Brandenburg-i egyházmegye alapító okiratában említették Guntmiri néven. A 12. században Gommern a Szászországhoz tartozott. 1298-tól 1308-ig Gommern a Magdeburg-i érsekségé, 1418-tól 1539-ig Magdeburg városához tartozott.

1607-ben a népesség közel 20 százaléka a pestis áldozata lett. Gommernben 1584 és 1704 között boszorkányperek folytak, mely során 16 embert fogtak perbe, közülük kettő a kínzás után meghalt. Margarethe Wödin (1584) és Gertraut Gensicke (1632).

A harmincéves háborúban Gommern nagy részét a Pappenheim alatti császári csapatok pusztították el, de 1635-ben megkezdődött a város újjáépítése. 1666-ban a Gommern piaci jogokat szerzett, a 17. század végére a lakosság ismét 600-ra emelkedett.

A 18. század végére a város szerény ipari infrastruktúrával is rendelkezett: szövő gyárakkal, sörfőzdékkel és dohánygyárral. Németország gazdasági fellendülése nyomán a 19. század utolsó negyedévben itt is új vállalkozások telepedtek le, köztük egy kartongyár, a cukorgyár, a cipőgyár és malom. Ezenkívül a Gommern a faanyag és gabonafélék fontos kereskedelmi központjává is vált. A bányákat, amelyek egy ideig a város déli részén működtek, még nagyobb mértékben kihasználták. 1889-ben egy kis vasútvonalat is alapítottak Pretzienhez. Ebben az időszakban a kőbányák 900 alkalmazottal a legnagyobb munkaadóvá váltak.