Golden delicious

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Golden delicious
almafajta
GoldenD cultivar.jpg
Eredet Nyugat-Virginia, USA
Nemesítő neve Anderson Mullins
Nemesítés alapfajtái Grimes Golden, Golden reinette?
Nemesítés éve 1890-1914
Hazai elterjedtsége Országosan elterjedt
Általános elterjedtsége Világszerte elterjedt
Érési időszak Szeptember vége - október közepe
A Golden Delicious gyümölcse

A Golden delicious egy amerikai almafajta. Világszerte elterjedt, Magyarországon is népszerű és az Egyesült Államokban is a legkedveltebb fajták közé tartozik.[1]

Gyümölcse jellegzetes, más fajtákéval össze nem keverhető, kezdeti érésben zöldessárga, később sárga színű, középnagy vagy nagy.

Húsa sárgás, édeskés, kellemes ízű, harmonikus, aromás és illatos.

'Arctic® Golden' márkanév alatt a fajtából készült az első genetikailag nemesített almák egyike a Granny Smith és a Fuji fajták mellett.[2]

Története[szerkesztés]

A 19. század végén az Egyesül Államokban a Grimes Golden almafajta szabad megporzású magoncaként keletkezett, apai szülője valószínűleg a Golden Reinette. 1890-ben fedezte fel Anderson Mullins a családi farmján a Nyugat-virginiai Clay megyében.

A szaporítási jogok 1914-ben kerültek a Stark fivérek faiskolájához. Kereskedelmi forgalomba 1916-ban került.

A fajta ma ismert nevét már ők adták neki, korábban Mullin's Yellow néven volt ismert a környéken.

Évtizedekig a Red Delicious fajtakör után a második helyet foglalta el, az utóbbi években azonban a világ egyik legelterjedtebb fajtája volt.

A fajta népszerűsége kissé megtorpanni látszik, s hazánkban is az 1990-es években ideiglenesen visszaszorult, az új klónok terjedésével jelentősége újra növekedhet.[3]

2010-ben az alma teljes genomjának föltérképezésekor Golden Delicious fajtát használtak modellfajtaként. A maga 57 000 génjével a világ eddigi leghosszabb genomú növénye lett.[4]

Jellemzői[szerkesztés]

A fajta bármilyen alanyon, bármilyen koronaformára nevelhető.

Az ökológiai viszonyokhoz jól alkalmazkodik, Magyarországon bárhol termeszthető, de jó minőséget csak optimális termőhelyi körülmények között produkál, ilyenek a kiegyenlített klíma, üde, laza és humuszban gazdag talaj.

Önmeddősége miatt porzófajtákat igényel. Alkalmas fajták például a Braeburn, az Elstar, a Fiesta, a Gala, a Cox Orange Renette, a Jonathan vagy az Idared.

Hajtásrendszer[szerkesztés]

Középerős növekedésű, erős központi tengelyű, jól elágazó korona jellemző rá. Virágait a hosszú vesszők oldalrügyeiben fejleszti. A háromévesnél idősebb termőrészeket metszéskor cserélni kell.

Gyümölcs[szerkesztés]

Mérete középnagy vagy nagy, tömege 140-180 g.

Általában gömbölyded, esetleg enyhén megnyúlt, alakjának változatossága évjárat- és termőhelyfüggő.

Héja vékony, sérülékeny, az érés kezdetén zöldes, később sárga, viaszréteg nem borítja.

Húsa sárgás, édeskés, kellemes ízű, harmonikus, aromás és illatos, a fogyasztói igényeket zölden és sárgán szüretelve is kielégíti. Túl elővigyázatlan szüret esetén a gyümölcsök sérülékenyebbek, romlik a tárolhatóságuk.

A szüret ideje szeptember vége - október eleje.

Termőképessége kimagasló, hamar termőre fordul. Viszont az alternancia elkerülésére időnként termésritkítást is igényel.

Növényvédelme[szerkesztés]

Lisztharmatra nem fogékony, ugyanakkor érzékeny a réz- és kéntartalmú növényvédő szerekre, melyek perzselő hatást válthatnak ki.

A növényvédelem (és általában a termesztéstechnológia) legfőbb célkitűzése a parásodás elkerülése, mert erre – a viaszréteg hiányában – hajlamos.

A termesztés során figyelmet kell fordítani a varasodás, a takácsatka és levéltetvek elleni védelemre.

Felhasználása[szerkesztés]

Gyümölcse kiváló élvezeti értékkel rendelkezik, friss fogyasztásra igen kedvelt. Emellett sütésre, aszalásra és egyéb sokoldalú élelmiszeripari felhasználásra alkalmas.

Források[szerkesztés]

  • Tóth Magdolna (szerk.). Az alma, Magyarország kultúrflórája. Budapest: Agroinform Kiadó (2013). ISBN 9789635029686 
  • Soltész Miklós (szerk.). Gyümölcsfajta-ismeret ​és -használat. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1998). ISBN 9639121487