Giuseppe Garampi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giuseppe Garampi
Született1725. október 29.[1][2]
Rimini
Elhunyt1792. május 4. (66 évesen)[1][2]
Róma
Nemzetiségeolasz
Foglalkozása
Tisztsége
  • címzetes érsek (1772. január 27. – )
  • katolikus érsek (1772. február 9. – )
  • lengyelországi apostoli nuncius (1772. április 15. – 1775, Lengyelország)
  • Apostolic Nuncio to Emperor (1776. március 23. – 1785. augusztus 3., Német-római Birodalom)
  • bishop of Montefiascone (1776. május 20. – )
  • bíboros (1785. február 14. – )
{{{hivatal}}}
Vallásarómai katolikus egyház
Szentelők
  • Lazzaro Opizio Pallavicini (főszentelő)
  • Francesco Carafa di Trajetto (társszentelő)
  • Francesco Saverio de Zelada (társszentelő)
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Garampi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a római Szent János és Pál székesegyházban

Giuseppe Garampi (1725. október 9., Rimini – 1792. május 4. Róma) olasz főpap, aki elsősorban könyvgyűjtőként szerzett hírnevet; egyebek között ő gyűjtötte össze az első két magyar nyilvános könyvtár induló anyagának jelentős részét.

Élete[szerkesztés]

Lorenzo Garampi és Diamante Belmonti márkinő második gyermekeként született. Tanítója, Giovanni Bianchi (Janus Plancus) keltette fel érdeklődését a természettudományok és a történelem, valamint a régiségek iránt. Bianchi 1745-ben újraalapította Riminiben az Accademia dei Linceit, és Garampi lett a testület legfiatalabb tagja.

1746 végén úgy döntött, hogy egyházi pályára lép, és hamarosan Rómába költözött. 1749. május 31-én szentelték pappá.

A pápai levéltárban[szerkesztés]

1751-től az angyalvári levéltárban (Vatikáni titkos levéltár) dolgozott. Hatalmas kitartással és szakértelemmel elkészítette a levéltár cédulakatalógusát. Ezeket a cédulákat bő száz évvel később papírlapokra ragasztották, és így 107 kötetbe rendezték. 1766-tól hat évig ő volt a levéltár igazgatója.

Pápai nuncius[szerkesztés]

1772. március 20-án XIV. Kelemen pápa Lengyelország nunciusává nevezte ki. Ehhez az év január 27-én címzetes érsekké nevezte ki, és február 9-én püspökké szentelte.

1776-ban az új pápa, VI. Piusz fontosabb megbízatást adott neki, amikor hasonló minőségben Bécsbe helyezte át, és a „Montefiascone érseke” címmel ruházta föl.

Bíboros[szerkesztés]

A hosszú ideig uralkodó VI. Piusz 1785. február 14-én bíborossá, a római Szent János és Pál székesegyház érsekévé nevezte ki.

A római Német-Magyar Kollégiumban hunyt el.

Magyar kapcsolatai[szerkesztés]

Még Rómában ismerkedett meg az ott tanuló, vele egykorú Eszterházy Károllyal. Miután Eszterházyt püspökké nevezték ki, az akkor még a pápai levéltárban dolgozó Garampi lemásoltatta és megküldte Egerbe a 14. században készült pápai tizedjegyzéknek az egri egyházmegyére vonatkozó dokumentumait.

Miután bécsi nuncius lett, hamarosan meglátogatta Egerben Eszterházyt, aki megmutatta neki büszkeségét, a Líceumot, és elmondta, hogy bővíteni kívánja az egyházmegye könyvtárát. Garampi fölajánlotta, hogy segít beszerezni a szükségesnek ítélt külföldi teológiai és történelmi műveket, Eszterházy pedig kapva kapott a lehetőségen. Garampi jó három év alatt, 1781 októbere és 1785 januárja között 4336 mű 9323 kötetét vásárolta meg Európa minden tájáról. Az összegyűjtött könyveket a szervita rend pesti kolostorába juttatta el, és onnan szekereken vitték tovább azokat Egerbe.

Emellett ugyancsak beszerzésekkel, tevékenyen hozzájárult Magyarország első közkönyvtára, a pécsi Klimó-könyvtár létrehozásához is.

További információk[szerkesztés]

  • Tóth László: Garampi bécsi nuncius jelentése a Gergely-féle naptárreform végrehajtásáról a birodalomban; Franklin Ny., Bp., 1927

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)