Gervay Mihály
| Gervay Mihály | |
 | |
| Gervay Mihály | |
| Született | 1819. december 15. Pozsony |
| Elhunyt | 1896. április 15. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | postatiszt |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (33/1-1-30/31)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gervay Mihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gervay Míhály (Pozsony, 1819. december 15. – Budapest, 1896. április 15.) 21 éven át a függetlenné vált magyar posta első országos postafőigazgatója, a postai levelezőlap elterjesztője.
Életpályája[szerkesztés]
1838-ban lépett postai szolgálatba. Mint kiváló szakember már 1855-ben, 36 éves korában igazgató lett és a nagyváradi kerületet bízták reá, melyet a nagyszebeni kerület élén töltött rövid megszakítással 1867-ig vezetett, amikor Gorove István miniszter fekérte az országos magyar postafőigazgatói állásra.[3] Ezután 1867-től 1888-ig (21 éven át) a függetlenné vált magyar posta első országos magyar postafőigazgatója volt.
A kiegyezés során 1867. április 13-án kötött ideiglenes postaegyezmény tárgyalásain - akkor még mint nagyváradi postaigazgató - a magyar kormányt Fest Imre mellett képviselte. Ő javasolta annak az 1867. április 27-én kelt rendeletnek a kiadását is, amelynek alapján az önálló magyar posta függetlenségének kifejezésére eltávolították a postahivatalokról a kétfejű sast, és helyette magyar címeres, magyar feliratú táblákat függesztettek ki, a fekete-sárga postakocsikat és levélszekrényeket a nemzeti színeknek megfelelő piros-zöldre festették át, a hivatali pecsétnyomókra is a magyar címerek kerültek, a túlnyomóan német helyneves postabélyegzőket magyar nevűre cserélték ki. A posta nyelve a magyar lett, jelvénye pedig a Szent Koronával díszített postakürt. Az ő erélyes fellépésének köszönhető, hogy az 1869. október 1-jén a világon elsőként forgalomba hozott, az egész Monarchiában bérmentesítésre érvényes 2 krajcáros díjjegyes postai levelezőlap csak 2 krajcárba került.
Az ő hivatali ideje alatt indítványozta a posta és távírda csak kicsit később megvalósított egyesítését. Az ő hatékony támogatásával alakult meg a postások segélyező- és nyugdíjegylete.
Külföldön több ízben képviselte a magyar postát; így 1874-ben Bernben, 1878-ban Párizsban és Berlinben és 1885-ben Lisszabonban, ahol a nemzetközi postai kongresszus doyen-je volt.[3] Hazánk nevében ő írta alá 1874-benn Bernben az UPU alapítólevelét.[4]
Amikor ötven évi szolgálata után 1888-ban nyugalomba vonult, a főrendiház tagjává nevezték ki. Ezenfelül tagja és helyettes elnöke volt a postatakarékpénztári tanácsnak és alelnöke a Magyar Földrajzi Társaságnak.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
1878-ban 40 éves szolgálatának jubileumát a magyar postaszemélyzet méltóan megünnepelte. Gervay ekkor alapítványt is tett. és Ő Felsége 40 évi kitűnő szolgálatai és A magyar postaintézet fejlesztése körül szerzett kiváló érdemei elismeréseiül a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. A külföldi rendjelek közül megkapta a francia Becsületrend és a bajor Szent Mihály-rend középkeresztjét, a porosz koronarend csillagos középkeresztjét és a portugáliai Krisztus-rend nagykeresztjét.[5]
Források[szerkesztés]
- Bér Andor, Fogarasi Barna, Gazda István, Surányi László. Gervay Mihály, Bélyeglexikon. Budapest: Gondolat Kiadó (1988). 305. old.. o. ISBN 963 282 031 2
- Magyar életrajzi lexikon
- Bokor József (szerk.). Gervay, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- PIM
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b Pallas nagy lexikona
- ↑ Bélyeglexikon 305. old.
- ↑ http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/040/pc004074.html#2
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
